Nineteenth

Hi Guys!
Ismét szombat van, ami azt jelenti, hogy itt az új rész ideje. Nagyon szépen köszönöm az új feliratkozásokat és a kommenteknek és pipáknak is nagyon örültem. A továbbiakban is szeretettel várom az új olvasókat és a véleményetekre is kíváncsi vagyok, szóval osszátok meg odalent bátran. Jó olvasást kívánok!
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

A napok szinte csigalassúsággal teltek és múltak. A gondolataim pedig a srácok koncertje körül forogtak csak. Mindennap végig nézhettem a próbájukat és a minap megismerkedtem Louis egyik húgával Lottieval. Nagyon kedves, aranyos és közvetlen. Az első perctől fogva úgy viselkedett velem, mintha régóta ismernénk egymást. Ameddig a srácok a színpadon próbáltak mi egymás mellett ülve figyeltük őket és közben lányos dolgokról csacsogtunk. Látszik, hogy Lou testvére, ugyanis mindketten közvetlenek és bármiről képesek hosszas perceken át beszélni. Megjegyezte, hogy szerinte nagyon hasonlítunk egymásra Harryvel, mire én közöltem, hogy csak mostoha unokatestvérek vagyunk csupán. Erre ő egyszerűen vállat vonva mesélte, hogy ők Louissal pusztán féltestvérek. De annak ellenére a kék szemükön kívül semmiben sem hasonlítanak egymásra. Viszont nagyon szeretik egymást, úgy ahogyan a többi testvérüket is. Mesélt néhány érdekes történetet a kiskorukról, hogy milyen csínytevéseket követtek el a szüleik nagy örömére. Harryvel mi többnyire jó gyerekek voltunk, amikor náluk nyaraltunk. Anne és anyu mindig nyugodtan tudott beszélgetni a kerti asztalnál ülve, amíg mi ketten a homokozóban játszottunk vagy éppenséggel a kis felfújható medencében pancsoltunk. Néha amikor ezekre az emlékekre visszagondolok, a szívem összeszorul. Majd rám jön az-az érzés, hogy vissza szeretnék menni abba az időbe. Olyankor még semmi gondunk nem volt. Csak felkeltünk és játszottunk egész nap vagy a tévé előtt hasalva csokit nassoltunk. A gondolataimból Lottie csilingelő hangja zökkentett ki. Pár napra úgy döntöttünk Harryvel, hogy átköltözünk a srácok villájába, hogy Lottie se unatkozzon ott egyedül és én se itthon Harry lakásán. A srácok már reggel elmentek próbálni, de mi majd csak az esti órákban csatlakozunk hozzájuk.

- Szerinted melyik ruhát vegyem fel este? – lebegtette a két ruhát maga előtt. Az egyik egy piros színű pántos, derékban karcsúsított volt, ami éppen, hogy térd fölé ért. A másik hasonló fazonú volt, de a színe fekete volt. A piros ruha felé intettem mire ő szélesen elmosolyodott és a másik ruhát az ágyra dobta. A választott ruhadarabot pedig maga elé helyezte és úgy nézegette magát a tükörben. Az

én ruhám egy pár fokkal egyszerűbb és visszafogottabb volt. Sima pánt nélküli vajszínű egészen a mellrészig, majd attól lejjebb sima fekete anyag, ami pár centivel a térdem felett ér véget. Az említett ruhadarabom pedig a szekrényen, egy vállfán lógva várja, hogy bele bújjak. Dél már jócskán elmúlott, amire mindketten megéheztünk. Nem akartunk kettőnkre neki állni, főzni valamit, helyette inkább rendeltünk egy kínai étteremből.  Fél óra elteltével pedig a csengő megszólalt. Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam és kinyitottam az ajtót. Az ételfutár átnyújtotta a szatyorba csomagolt ételünket és a blokkot is oda csúsztatta. A pénztárcámból elő kotortam az árát és a futárfiú tenyerébe ejtettem. Barátságosan mosolyogva eltette, majd integetve távozott. Becsuktam a lakásajtót és a konyhába a pultra helyeztem az ennivalókat.

- Lottie! – kiabáltam, mire a lépcső felől dübörgés hallatszót, majd pár pillanat múlva tánclépésekhez hasonló léptekkel közelítette meg az ebédjét. Majd elő szedtem a fiókból két villát és az asztalnál elhelyezkedve kezdtük el az étel elfogyasztását. Nagyjából csendben ettünk csak néha szólaltunk meg. Miután a tésztámat megettem az evőeszközt gyorsan elmosogattam majd a nappaliban a kanapéra felhúztam a lábaimat és az államat a térdemre hajtottam. A tévét bekapcsoltam és az egyik zenecsatornán menő 1D klipet szemlétem mosolyogva. A What makes you beautiful ment és amikor Lottie ezt meghallotta villámsebességgel vetődött le mellém a kanapéra és énekelni kezdett. Le sem tagadhatná, hogy ő Louis testvére. Mindketten ugyan olyan hevesek, és mókamesterek tudnak lenni. Nevetve fordultam a tévé felé és a szőke hajú lány bökdösésére én is énekelni kezdtem. A zene vége felé már a kanapé tetején állva daloltunk miközben őrült rajongók módjára mutogattunk a tévékészülék felé. Majd mikor vége lett nevetve és kifáradva dőltünk le és kapcsolgattuk tovább a televíziót. A Disney csatornán éppen Jonas Brothers-t sugároztak így azt kezdtük el nézni, közben pedig arról beszéltünk, hogy kisebb korunkban milyen sokat néztük őket és hallgattuk a zenéiket. Közben megvitattuk azt, hogy Joe vagy Nick volt-e a helyesebb. Az utolsó név hallatán pedig eszembe jutott egy bizonyos személy, akivel már jó ideje nem is beszéltem és nem is találkoztam. Utoljára még akkor beszéltem vele, mielőtt visszajöttünk volna Harryvel Holmes Chapelből. Mióta Harryvel is kialakult ez a bonyolult és titkos kapcsolat az eszembe sem jutott Nickre gondolni. Talán azért is, mert nem szeretnék Harryvel összeveszni ismét azért, mert azt bizonygatja féltékenységében, hogy neki nem szimpatikus. Bármilyen másik fiúval találkoznék, ő gondolkodás nélkül ezt mondaná bármelyikükre. Kivéve persze a barátaira. Bár ha tudomást szerezne róla, hogy mi volt köztem és Liam között kétség kívül kiakadna, és nem hagyna többé Liammel kettesben. Pár óra múlva pedig az emeleten nevetgélve és csajos dolgokról csacsogva készülődtünk. Lottie a hosszú szőke haját vasalta, amíg én a szemeimet halványan kisminkeltem.

- Na és tetszik valamelyik srác a bandából? – kérdezte érdeklődve, mire én hirtelen majdnem kiböktem a szememet a szemceruzával. Lottie pedig értetlenül pislogott felém a tükörből. – Ne mond, hogy még egyikük sem kezdett el szédíteni. Ismerem a bátyámat, mint a rosszpénzt. Mióta a barátnőjével szakítottak az óta teljesen megváltozott. – magyarázta és tovább vasalta a haját.

- Ha arra vagy kiváncsi, hogy van-e köztem, és a tesód között valami akkor megnyugtatlak, hogy nincsen. Ők csak a barátaim. Tudod, én kaliforniai vagyok, csak nyáron vagyok itt Harrynél. – meséltem neki egy kicsit hevesen gesztikulálva, mire ő csak vigyorogva bólogatott. Ha pedig eddig nem lettem volna vele tisztában, hogy ők tényleg testvérek most ismét bebizonyosodott. Mindketten szeretnek komplikálni és más szavait kiforgatva kiszedni másokból az igazság egész tartalmát. – Ne gondolj, semmi rosszra értve vagyok? – kérdeztem tőle fenyegetőzve.

- Kicsit furcsa is lenne, hogy te meg a tesóm. Ne érts félre nagyon szép és kedves lány vagy, de szerintem Eleanor és Louis is be fogja látni, hogy nem bírják sokáig egymás nélkül és ismét összejönnek. Louis még egy darabig kitombolja magát, de be fogja látni, hogy neki az igazi Eleanor. – mondta és halványan elmosolyodott. Észrevettem, hogy amikor Louisról beszél, milyen tisztelettel tekint rá.

- Lou fontos számodra igaz? – kérdeztem tőle félénken. Bár költői kérdés volt, hiszen hogyne lenne fontos számára a testvére. Ha nekem is lenne, akkor természetes dolog volna, hogy az egyik legfontosabb személy az életemben ő lenne.

- Nagyon sok mindent köszönhetek neki. Bármiben segít amiben csak tud és mindig mellettem áll. – mondta továbbra is mosolyogva. Én is kedvesen rá mosolyogtam és a témát onnantól nem feszegettük tovább. Miután az utolsó simításokat is elvégeztük a külsőnkön a telefonomon hívtunk egy taxit, majd miután megérkezett és helyet foglaltunk egymás mellett a hátsó ülésen, lediktáltuk a címet majd vártunk, hogy oda érjünk és hosszas nap után találkozhassunk a srácokkal. Szívem szerint azonnal félre húznám Harryt, hogy egy gyors csókot lopjak tőle, de nem akarom kockáztatni a lebukás veszélyét. A fejemet az üléstámlának hajtottam és lehunytam a szemeimet. Hosszas percek teltek el mire megálltunk a parkoló előtt, ami szó szerint tele volt járművekkel és a bejárat előtt is hosszas sor ácsorgott. Nagyon úgy fest, hogy a srácok ma este is teltházas koncertet adnak. Néhány fotós lekapott minket, miközben Lottie céltudatosan igyekezett egy hátsó bejárat felé. Gondolom ő már jó párszor lehetett itt, hiszen eléggé otthonosan mozog. Az arcomat az egyik kezemmel takartam a fényképezőgépek villanása elől. Pár perc múlva pedig már a keskeny folyosók barangolása után megpillantottuk az egyik ajtón kirohanó Niall-t. Mikor megfordult ő is észrevett minket és azonnal felénk rohant. Előttünk lelassítva kezdte el ölelgetni Lottie-t majd engem is. A hangos üdvözlésünkre pedig a többiek is kidugták a fejüket. Louis furcsán méregette barátja kezét a húga derekán, Liam édesen mosolygott ránk Harry pedig szorosan átölelve nyomott egy gyors puszit a homlokomra. Az illata elképesztően finom volt és nehezen fogtam vissza magam, hogy ne nyomjam az ajkaimat az ő tökéletes formás ajkaira. Szerintem az ő fejében is hasonló gondolatok futottak át, ugyanis a száját csibészes féloldalas mosolyra húzta, amíg kacsintott egyet és az egyik tincsemet a fülem mögé tűrte. Aztán amilyen gyorsan csak ment neki elhúzódott és Louis húgát is üdvözölte.

- Ne tapizd a húgomat Horan. – mutatott rá Louis a szőke fiú kezeire, ami még mindig Lottie derekán pihentek. De nem zavarta egyiküket sem, sőt szerintem nagyon is élvezte mindkettejük, főleg a hosszú szőke hajú lány, mivel az arca csak úgy ragyogott a boldogságtól. De persze a bátyja viselkedését nem tudta szó nélkül hagyni.

- Louis befejeznéd ezt? – emelte magasba a formás szemöldökét, miközben elpirult. Lou pedig erre összefonta a karjai maga előtt és kérdőn tekintett a kishúgára. Niall pedig egy csintalan mosolyt villantott a barátja felé, majd hirtelen mozdulattal a hátára kapta Lottiet. Aztán elrohant vele abba az irányba, amelyből jöttünk. Louis pedig a húga és Niall nevét kántálva rohant utánuk. Én pedig az egyik lábamról a másikra állva maradtam ott a folyóson Liam és Harry között. Mindketten kedvesen mosolyogva néztek le rám. Nem értettem, hogy miért feszélyez a mindkettejük egyszeri jelenléte, hiszen eddig ilyesmi érzésekre nem volt példa. A gondolataimba merülve figyeltem a falon egy pontot, de Louis trappolása zökkentet vissza a valóságba. A fejemet egy kicsit megráztam, hogy kiverjem a fejemből a különböző kusza gondolataimat.

- Ki fogom csinálni Niall-t, ha egy ujjal is hozzáér a húgomhoz. – morogta, mint egy durcás kisgyerek. Harry csak nevetett rajta Liam pedig szó nélkül sétált vissza abba a szobába ahol az érkezésünk előtt voltak.

- Nyugodj le Tommo. – paskolta meg a barátja vállát Harry, majd ők is visszamentek abba a helységbe. Az alsó ajkamat rágcsálva követtem őket és helyet foglaltam az egyik üres kanapén. A szemközti falon egy hatalmas tükör helyezkedett el egy ugyan olyan hosszúságú polccal. A polc előtt pedig négy szék kapott helyet.

Amíg Niall és Lottie nem tértek vissza addig Harry és Louis esztelenkedését figyeltem, amin elég sokat nevettem. Majd a srácokat lassan elkezdték a színpad felé terelni. Lottieval mi a VIP részen kaptunk helyett és onnan figyeltük végig az egész koncertet. Összességében a fiúk ismét felrobbantották az egész arénát. A rengeteg rajongó őrültek módjára sikították a nevüket ez pedig fokozódott, amikor énekelni kezdtek. Az első dal a Clouds volt, amit a Steal my Girl követett. A srácok a Kiss You alatt puszikat dobáltak a rajongók felé. Az egyik személyes kedvenc dalom alatt, ami nem más, mint a Little Things egymás mellett ülve énekeltek és meghatódottan figyelték a fiatal lányokból álló közönséget, akik a mobiltelefonjuk kijelzőjével világítottak a kezüket magasba emelve és szinte egy emberként énekelték a srácokkal együtt a dalt. Bennem pedig újra lejátszódott az a bizonyos este, amikor Harry gitáron előadta nekem a szobámban. Louis gyönyörű húgával egymást átölelve dülöngéltünk a dal ritmusára. Majd az Alive alatt már a srácok ismét vidámak és őrültek lettek. Harry és Louis kergetőztek, míg Liam a dobosukat Josh-t bökdöste. Niall pedig igyekezet tartani a frontot. De Harry esése egy hatalmas röhögő görcsöt váltott ki belőle és összegörnyedve nevetett rajta. Lottieval csak a fejünket rázva kuncogtunk rajtuk. A One Thing alatt pedig az pörgött le a lelki szemeim előtt, amikor Liam a szemeimbe nézve énekelte a saját részét, miközben minden érzését beleadta. A What makes you beautiful közbe ismét bolondozásokba kezdtek. Harry és Niall valami tangó féle táncot próbáltak ki, amin az egész aréna jól szórakozott. Majd a Through the dark közben Louis egy üveg ásványvízzel leöntötte szegény Liamet, aki felvont szemöldökkel figyelte a barátját, aki mintha semmi rosszat nem tett volna elsomfordált és szegény Sandy-t kezdte el boldogítani. A koncert lassan kezdett a végére érni és a Best song ever-el zárták le. A kivetítőn közben a klipből mentek a jelenetek. Majd a végén egymást átölelve meghajoltak és eltűntek a színpadról. A közönség pedig csak üvöltötte, hogy ,,vissza”. Majd Lottie a karomat megragadva ráncigált hátra az öltözök elé. Pár perc múlva pedig berontott az ajón. Harry átöltözve volt már és amint meglátott rögtön magához húzott. Liam felsőtestét pedig semmi sem fedte. A tekintetemet egyszerűen nem tudtam róla levenni. Ezt pedig ő is észrevette és nem zavartatva magát mászkált tovább és közben vidáman mosolygott. A fejemet szégyenlősen fúrtam bele Harry mellkasába, aki a kezeit a derekam köré fonta és egy gyengéd puszit hagyott a fejem búbján. Miután elkészültek, mindannyian  helyet foglaltunk a kisbuszukban és egy helyi kedvenc szórakozóhelyük felé vettük az irányt. A srácok egyáltalán nem voltak elfáradva, sőt inkább feldobottak voltak. A szórakozóhely előtt a jármű megállt. Harry a kezemet megfogva segített kiszállni. A bejáratot kordonokkal kerítették el és innen jöttem rá, hogy ez a klub VIP része lehet. Sosem voltam még ilyen helyen így én rajtam is eluralkodott az izgatottság. Az első sorokban fényképészek ácsorogtak, akik megállás nélkül kattintgatták a gépüket, így a vakúk erős fénye bántotta a szememet. Harry próbált eltakarni előlük és én is így tettem a kezeimmel. Amilyen gyorsan csak tudták kifizették a belépőket és a csuklómon nem sokkal később már egy karszalag díszelgett, amin a klub neve állt.  Egy üres boksz felé indultunk és helyet foglaltam Harry és Lottie között. A szőke hajú lány vidáman beszélgetet Niallel, amit a lány bátyja már nem nézett olyan jó szemmel. A húga alig egy évvel idősebb nálam nem értem mi a problémája azzal, hogy a húgának barátja legyen. Talán nem is az a puszta problémája, hogy a húgának udvarlója akad, hanem hogy az a fiú éppen az egyik legjobb barátja. Harry az egyik kezét a combomra helyezte és lágyan simogatni kezdett, miközben egy gyors puszit nyomott az arcomra. Lottieval szemben Niall, velem szemben Liam és Harryvel szemben Louis foglalt helyett. Igyekeztem nem tudomást szerezni róla, hogy a velem szemben ülő mogyoróbarna szemű fiú végig engem figyelt, de elég nehezen ment, hogy ne szemezzek vele. Zavaromban az előttem lévő koktélt kavargattam a szívószálammal. Az íze pedig mámorító volt. Amíg én lassan megittam két pohárral, addig a barátom egymás után döntötte magába a tömény alkoholt. Amikor egy gyors zene elindult azonnal felpattant és engem maga után húzva perdült táncra. Niall és a Tomlinson testvérek is csatlakoztak hozzánk és egy kört alkotva mozogtunk a zene ritmusára. Na jó, ez igazából a három srácra nem nagyon mondható, mivel ők valami furcsa táncot jártak. Liam pedig a helyünkről figyelte nevetgélve az itt zajló eseményeket. Szívem szerint oda mentem volna hozzá és a kezénél fogva ráncigáltam volna a táncparkettre. Tudom, hogy még mindig maga alatt van a voltbarátnője miatt és az orrát lógatva próbál normális életet élni, mintha mi sem történt volna. Pedig látszik rajta, hogy igyekszik megfelelni a körülötte lévőknek és elő adja a kemény énét, hogy nem érdekli a dolog különösképpen már. De az erős álca mögött nagyon is egy vérzőszívű érzékenyfiú bujkál. Én pedig mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ismét vidám és önfeledt legyen anélkül, hogy megjátszaná magát. Egyszerűen nem tetszik ez a Liam, amivé az őrült voltbarátnője változtatta. Kibotladoztam Harry körémfonodó karjai közül és visszaültem a helyemre. Nagy kortyokban elfogyasztottam a poharamban lévő koktélt és a tekintetemet ismét Liamre szegeztem. Ő hátradőlve engem szemlélt, miközben csibészes mosolyra húzta az ajkait. Kérdőn húztam fel az egyik szemöldököm és a karjaimat összefontam a mellem előtt. Kissé kényelmetlenül éreztem magam vele, mivel a tekintetéből valami furcsa csillogás sugárzott. Utoljára akkor nézett rám így, amikor a házibulijukon csókolózva estünk be a szobájába. A bűntudat pedig az óta sem hagy nyugodni, mivel tulajdonképpen eltitkolom Harry elől és én voltam az a személy, akivel ő is megcsalta a barátnőjét. Igaz, hogy mi nem feküdtünk le egymással, mert volt annyi önkontrol mindkettőnkben és emberség. Ez persze a kedves Sophiaról már nem mondható el. Neki nem volt elég ennek a csodálatos fiúnak a társasága és teljes szeretette. Neki arra volt szüksége, hogy egy másik fiúval hemperegjen akár egy utolsó utcai szajha. Ezzel a tettével pedig bebizonyította azt, hogy meg sem érdemelte Liamet. Komor tekintettel bámultam magam elé és a fejemet lehunyt szemekkel döntöttem neki kényelmes bőranyagú ülés támlájának.

- Hé, minden oké? – kérdezte aggódva, miközben megfogta a kezem és igyekezett túlkiabálni a dübörgő zenét. Kicsit kábán pislogtam rá és éreztem, hogy az a szerény kis alkohol mennyiség kezd a fejembe szállni.

- Nem igazán. – vallottam be és szorosan összeszorítottam az ajkaimat. Úgy éreztem, hogy ha nemsokára nem juttok tiszta levegőhöz, akkor kidobom a taccsot. Liam mintha olvasott volna a gondolataimba azonnal felkelt és a derekamat átkarolva támogatott kifelé. A kissé hűvös londoni levegő azonnal megcsapta az arcomat, amikor kiértünk a szórakozóhely udvarára. A kertben lámpások lógtak és a hangszórókból kint is szólt a zene. Bár nem annyira hangosan, mint odabent. Azonnal egy padhoz segített és leült mellém. A fejemet a térdeim közé szorítottam, hogy elmúljon a hányingerem.

- Nem fázol? Kihozzam a kabátodat? – kérdezte szintén aggódva, mint ahogyan odabent is tette. Közben pedig fejbe vágott a felismerés, hogy a kabátomat a kisbuszban hagytam. Gratulálok Tiffany ez is csak te lehetsz.

- A kisbuszban felejtettem. – húztam grimaszra a számat. Liam a fejét gyengéden megrázta, majd a fekete bőrdzsekijét lekapta magáról és a hátamra terítette, miközben a kezével óvatosan simogatni kezdte.

- Holnap szólok Paulnak, hogy dobja be hozzánk. – mondta és próbált kedvesen rám mosolyogni. – Jobban vagy már? – kérdezte ismét aggódva, amire csak egy halvány mosoly suhant át az arcomon.

- Egy kicsit már igen. – sóhajtottam és összefogtam magam előtt a kabátját. Észrevétlenül pedig óvatosan megszagoltam. Tipikus Liam illata van, egy kis parfüm, ami keveredik a bőrének a csoki illatával. Apró mosolyra húzódott a szám a hasonlatom miatt. Liam pedig kiskutyaszemekkel nézett rám. A tekintette fogva tartotta az enyémet és a hasamban megéreztem ismét azokat a lepkeszárnycsapkodásokat. A torkomban pedig hatalmas gombócot éreztem és a szám is kiszáradt. Az egyik tincsemet a fülem mögé tűrte és a kézfejével végig simított az arcomon. A tekintetében pedig azt a bizonyos csillogást véltem felfedezni, mint amikor először csókolt meg Harry kertjében. De ez már nem lenne helyes, hiszen nekem ott van Harry, akit nagyon szeretek és képtelen lennék megcsalni már most. Inkább ugornék fejest az óceán mély habjai közé, mintsem hogy megcsaljam valaha is. Viszont ez a titkolózás kezd egyre nehezebb lenni, hiszen Liam azt hiszi, hogy nincsen senkim, és ha visszautasítom, akkor azt hinné, hogy az elején csak játszottam vele. Kétségbeesve kutakodtam a gondolataim között, hogy mit mondhatnék neki, amivel nem bántom meg. Ha ez a pillanat még azelőtt történt volna, hogy összejöttem volna Harryvel és már Liamnek sem lett volna Sophia, akkor gondolkodás nélkül engedném, hogy megcsókoljon, de így nem helyes. Ez ellen pedig nem tudok mit tenni. Érzek valamit Liam iránt, de Harryt is nagyon szeretem, hiszen a barátom és egyben az unokatestvérem is. Ha megcsalnám pont a legjobb barátjával, akkor sosem tudnék tükörbe nézni, nem hogy az ő varázslatos és gyönyörű zöld szemeibe. 

Eighteenth

Hi guys!

Itt a következő rész is. Köszönöm az előző részhez érkezett visszajelzéseket és a 10.000+ oldalmegtekintést is. Jó olvasást!

Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Eszméletlen jól éreztem magam ismét a srácokkal. Mellettük az ember nem ismeri az unalom szónak a fogalmát. Mindig jól szórakozok és rengeteget nevetek, amitől mindig megfájdul az arcom és a hasam is. Mellettük a jókedv garantálva, csomagolva van. Miután befejeztük a sütögetést a tűzet eloltottuk és a nappali felé vettük az irányt. A srácok addig nyafogtak Harrynek és nekem, amíg bele nem mentünk abba, hogy aludjunk itt náluk. Így hát mielőtt bármilyen filmet elkezdtünk volna nézni előtte gyorsan haza ugortunk az alvós holmimért és a holnapi ruhámért. Liam felajánlotta, hogy elvisz engem és addig Hary nyugodtan beszélgethet a srácokkal. A drágalátos unokatestvérem, vagyis most már annál több, hiszen a barátom boldogan egyezett bele ebbe. Liammel az út eléggé csendben telt. Liam szabályosan vezette a járművet és minden közlekedési táblát betartott. Az ablakon keresztül nézelődtem kifelé néha pedig a körmeimmel szórakoztam. Valamiért feszengtem Liam közelében és nem értettem, hogy miért. A kapunk kívül leparkolta az autót a felhajtón én pedig gyorsan kiszálltam és berohantam a házba. A szobámba egy táskába bedobáltam az első ruhadarabokat, amik a kezembe akadtak. A pizsamámat Harry szobájában szedtem össze és azt is a táskámba gyömöszöltem. Mostanában elég sokat alszunk együtt, de még semmi komoly dolog nem történt köztünk, amit nem is bánok mivel nem szeretnék semmit sem elsietni és ezzel Harry is így van. Sosem feszegeti a határokat, amiért én nagyon hálás vagyok neki. A telefonom a zsebemben rezegni kezdett. Lustán vettem ki és olvastam el az sms-t, ami Louistól érkezett. Az üzenetben az állt, hogy vigyek magammal bikinit is, mivel ma este filmezés után éjszakai csobbanást akarnak tartani a többiekkel. Nagyot sóhajtva sétáltam át a szobámba és a fiókból kikaptam a fent említett ruhadarabokat. Majd miután bezártam a kaput beszálltam Liam mellé a kocsiba. A fejét az ülésnek döntötte és a rádiót hallgatta, amiben egy Selena Gomez szám szólt és a szemeit lehunyva dúdolgatta. Amikor a tekintetét rám emelte az ajkai mosolyra húzódtak és gázt adott az autójának, majd elindultunk vissza a 1D villa felé. A szám közepe felé énekelni kezdte Selena ,,My Dilemma” című számát, amit én mosolyogva hallgattam. Csodálatos hangja van Liamnek is, mint ahogyan a többieknek is. A sütögetés közbeni éneklésüktől egyenesen meghatódtam főleg ahogyan Liam a szólói alatt végig a szemembe nézve dalolt. A dal közben nem tudom kire gondolhatott, de a leendő barátnője egy nap nagyon szerencsés lesz. Remélni tudom, hogy legalább fele annyira szeresse majd Liamet, mint ahogyan Liam fogja szeretni őt. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk csak miután Liam a karomat kezdte el bökdösni. A fejemet kicsit megrázva tértem magamhoz és szálltam ki végül a kocsiból.

- Minden rendben van? – kérdezte Liam aggódva.

- Persze csak kicsit elgondolkodtam. – mosolyogtam rá, mire ő is ismét mosolyra húzta a tökéletes ajkait. – Te hogy vagy? – kérdeztem tőle bátortalanul a Sophia ügyre célozva. A fejét lehajtotta és az alsó ajkait rágcsálta. Már annál az ajtónál álltunk ami a konyhájukba vezet, de egyikünk sem nyitotta ki. – Hé tudod, hogy elmondhatod nekem. – simítottam végig a kezén. Az arcára ismét mosoly ült ki és a fejét büszkén emelte fel.

- Úgy érzem tovább léptem. Rádöbbentem arra, hogy semmi értelme magamban keresnem a hibát. Ha neki más kell, akkor legyen azzal a személlyel. Így legalább nem tud már belőlem tovább bolondot csinálni. – magyarázta és egyszerűen vállat vont. A kezei már a kilincsen voltak, de képtelen volt még elfordítani.

- Ennek örülők, hogy így gondolkodsz Liam. – öleltem át szorosan és ő is körém fonta a karjait. Nem tudom mennyi ideig álldogáltunk ott, de egyszer csak elhúzódott, majd az ajtót kinyitotta előttem és mosolyogva intett, hogy menjek előre.

 A nappali felől hangos nevetés hallatszót. Amikor oda léptünk az arcomra is hatalmas mosoly szökőt majd nem tudtam megállni nevetés nélkül a látványokat. Harry és Niall a kanapé két szélén ült és szinte már fetrengtek a röhögéstől, aminek a tárgya nem más volt mint Louis. Lou aki két narancsot tarot a pólója előtt és úgy csinált, mintha mellei lennének és jobbra-balra riszálta a formás fenekét. Közben pedig próbált úgy csinálni, mint egy plázacica. Liam a szemeit megforgatva vágódott le az egyik szabad fotelba. Harry mögé léptem és a haját kezdtem el piszkálni, miközben halkan kuncogtam Louis nyávogásán. Harry megfogta a hajában lévő kezemet és lehúzott maga és Niall mellé. Az egyik kezét átdobta a vállamon és egy gyors puszit nyomott a homlokomra. A zöld szemeibe nézve pedig teljesen elmerültem és arra vágytam, hogy megcsókoljon, de tudtam, hogy erre nem fog sor kerülni, mivel akkor a srácok előtt lebuknánk. Niall a nevetéstől eldőlt és a fejét az ölembe helyezte.

- Jól van Tommo fejezd be most már és kezdjünk el valami filmet nézni. – morgolódott Liam, mire Lou gyengéden fejbe dobta az egyik naranccsal. Aztán befészkelte magát közém és Niall közé és elkezdte a narancsot meghámozni. Mondanom sem kell, hogy a héjat a fehér szőnyegre dobálta. Liam pedig megrökönyödve figyelte ezt a cselekedetét. A szőkeség tovább nevetett az említett barátja arckifejezésén. Harry pedig engem figyelt.

- Egyél belőle drágaságom. – nyomta az arcomhoz Lou a narancs egyik felét.

- Köszi, most nem kérek. – ráztam a fejem kuncogva.

- De enned kell belőle. Direkt neked pucoltam csak meg te pedig ilyen hálátlan vagy? Más lányok mit nem adnának, ha én Louis Tomlinson pucolnám nekik a narancsot és adnám a szájukba, míg te azt elutasítod. – hitetlenkedett és sértődést színlelve felhúzta az orrát. Niall pedig amíg Louis nem figyelt elcsente tőle a narancs egyik felét. – Hé, te pucolj magadnak. – csapot a kezére Lou, de késő volt már ugyanis a narancsot Niall eltüntette a szájába. Liam a szemeit forgatva figyelt minket, majd rá ripakodott Louisra, hogy azonnal takarítsa ezt fel. De őt nem igazán zavarta így felajánlottam, hogy majd én megcsinálom helyette. Gyorsan a markomba kapkodtam a narancshéj darabokat majd kisiettem a konyhába és a szemetes mélyére süllyesztettem. A kezemet és az arcomat is megmostam mivel Lou egy kissé összekent és éreztem, hogy ragad a bőr az arcomon. Niall szökdécselt ki utánam és a kezemet megragadva húzott az egyik szekrény felé. Értetlenül pislogtam rá bár a felfelé kerekedő szája engem is mosolygásra késztetett.

- Megosztom veled az édességeimet. – magyarázta vidáman, mintha olvasott volna a gondolataimban. Aztán a kezembe nyomott egy tábla csokit és egy zacskó chipset. Majd ő is felkapott egy tábla csokoládét és chipset és gumicukrot. Miután minden számára most fontos édességet kipakolt az édességes szekrényből, maga után húzott vissza a nappaliba a srácokhoz. Lou az édességek láttán elhúzta a száját és kirohant a helységbe, ahol pár másodperccel ezelőtt mi is voltunk. Harry a DVD-k között pakolászott, míg Liam szemügyre vette azokat, amiket Harry elé dugott. Némelyiket azonnal félre tette és megrázta rájuk a fejét. Végül a Kincsvadászokra esett a választásuk. Elég régi film, de kisebb koromban sokszor néztem meg Harryvel. A film körülbelül arról szólt, hogy Mikey és testvére Brand és persze barátaik egy térképet találnak egy titkos kincsről és neki vágnak megkeresni, abban a tudatban, hogy ha megtalálják, akkor megmenthetik az otthonukat. A kalandjaik során pedig találkoznak egy maffia csoporttal, akik elől menekülve keresik a kincset. A végén pedig egy édes szörnyszülött menti meg a fiatalokat. Alig vártam, hogy elkezdjük nézni, de várni kellett Louisra, aki egy répát majszolva vágódott le mellém a másik oldalamat pedig Harry vette birtokba. Ismét rengeteget nevettem a filmen és ugyan úgy izgultam az egyes jeleneteknél, mintha még sosem láttam volna. A film közben pedig körbeadtuk a chipset, hogy mindenki ehessen belőle. Harry a film közben néha egy-egy puszit nyomott az arcomra és az orrát az arcomhoz dörgölte kiscica módjára. Amikor az utolsó filmkockák is lepörögtek mindenki nagyot ásítva nyújtózkodott. Ahogyan tervezték a medencézést az elmaradt, mivel Louis és Niall kivételével mindenki fáradt volt. Liam egy öleléssel köszönt el, majd felment a szobájába. Harry is elköszönt a srácoktól és engem maga után vonszolva indult meg felfelé. Előtte viszont egy-egy öleléssel köszöntem el a srácoktól, majd a táskámat felkaptam. Éppen, hogy beértünk Harry szobájába és az ajtó becsukódott mögöttünk rögtön az ajtónak nyomott és az ajkait az enyémekre tapasztotta. Eleinte gyengéd és lágy puszikat hagyott rajta, majd a csókja egyre követelőzőbb lett. A nyelve bebocsájtást kért, amit szinte azonnal megadtam neki. A karjaimat a nyaka köré fontam és néha-néha beletúrtam a dús hajába. Az ő kezeit pedig a csípőmön pihentette. Amikor megunta, hogy le kell hozzám hajolnia egyszerűen felkapott és felültetett az ajtó mellett lévő komód tetejére. A lábaimat a dereka köré fontam és úgy folytattuk a csókcsatánkat. Majd levegőhiány miatt váltak el egymástól az ajkaink. Féloldalas mosollyal fordította el a zárban a kulcsot, hogy a fiúk nehogy ránk nyissanak és akkor lőttek az egész titok dolognak. Leugrottam a szekrényről és a táskámból kikerestem a pizsamámat majd egy csók után elindultam Harry fürdőszobája felé. A ruhámat már a földre dobtam és egy száll fehérneműben álldogáltam és akkor jutott eszembe, hogy hajgumit nem hoztam be magammal. Nem igazán zavartattam magam, hiszen Harry már látott bikiniben is. A fehérnemű pedig nem mutat sok különbséget. Gyorsan kislisszoltam és ő az ágyon ült és a telefonját nyomkodta. De amikor a tekintetét rám emelte és az alsó ajkait megnedvesítette.

- Ezt keresed? – mutatott a hajgumim felé, amit a csuklójára húzott. Próbáltam elvenni tőle, de nem sikerült. Csípőre tett kezekkel néztem rá durcásan, amire elvigyorodott és lehúzott maga mellé. Ismét csókolózásba gabalyodtunk és a hasamban ismét a pillangóimat éreztem, miközben a szívem hevesen dobogott. Harry óvatosan próbálta meg levenni rólam a felsőmet védő utolsó ruhadarabot, de hirtelen megszakítottam a csókunkat és elhúzódtam. – Sajnálom kicsit elszállt velem a ló. – motyogta zavartan. Majd egy utolsó puszit nyomott a számra és a tenyerembe nyomta a hajgumim. Én pedig a fürdőbe siettem és gyorsan beálltam a zuhany alá, hogy lehűtsem magam. Az arcom szinte lángolt a kint történtek miatt. Szeretem Harry-t de nem vagyok még kész arra, hogy az a bizonyos dolog megtörténjen. Tudom, hogy ő sem akarja elsietni és semmi olyat nem tenne, amit én nem szeretnék. Miután alaposan lemosakodtam és belebújtam a pizsamámba és visszamentem Harryhez. Néhány puszi után ő is elindult fürödni én pedig a tévével kötöttem le a figyelmemet. Valami nyálas romantikus film ment, de lusta voltam tovább keresgélni így azt néztem. A percek múlásával pedig Harry is visszatért egy száll alsónadrágban. Nagy lendülettel ugrott rá az ágyra és fölém kerekedve kezdett el ismét csókolgatni. Az ajkaim után áttért a nyakamra, de az ajtó túlsó feléről kopogás hallatszót, ami félbeszakította ezt a cselekedetét. Harry morogva mászott le rólam és nyitotta ki az ajtót. A váratlan vendégünk pedig nem más volt, mint Louis és Niall.

- Igen srácok mit akartok? – kérdezte kicsit ingerülten.

- Hát úgy döntöttünk, hogy pizsama parit csapunk. – mondta egyszerűen Louis, majd Harryt félre lökve húzta be az ágymatracát Niallel a nyomában. Megrökönyödve néztem az ágyról törökülésbe tornázva magamat. Harry is hasonló arckifejezést vágott és itt lett vége a ma esti romantikának. A barátom eléggé bosszús arccal méregette a barátait, de végül nem volt hozzá szíve, hogy kizavarja őket. Főleg miután Louis egy párnával kezdte püfölni őt. Niall persze ismét kiterült a nevetéstől, mint a nappaliban pár órával ezelőtt. Harry is felkapott egy párnát és erősen oda sózott Louisnak. Az ír bandatagot ez a cselekedett pedig igen boldoggá tett, amit hangos kacagással fejezett ki. Lou ennek a véleménynyilvánításra az volt a reakciója, hogy a szőkeség arcába is egy párnát küldött. Erre persze Niall is elhallgatott, majd beszállt a dobálózásba. Pár perccel később pedig Liam felvont szemöldökkel ácsorgott az ajtófélfának dőlve. A tekintetét a barátain tartotta, majd nevetve mászott oda mellém az ágyba.

- Itt meg mi folyik? – kérdezte a három majomra mutatva.

- Louis pizsi partit tart. – vontam egyszerűen vállat és Liamet néztem. Aki próbálta elfojtani az feltörő nevetését.

- Látszik, hogy ő az idősebb. – röhögte el magát végül. Majd hirtelen Harry mögém bújt és ezzel a Liammel való beszélgetést megszakította.

- Tif védjél meg ettől a szadistától. – könyörgött kiskutya szemekkel. Ez után pedig Louis kikérte magának, hogy ő nem szadista, hanem csak egy mókás parti mester. Fáradtan hajtottam a fejemet Liam vállára, aki az egyik karjával magához ölelt. Majd mind türelmesen hallgattuk végig Louist, aki elmagyarázta, hogy miért is szeretne pizsama partit tartani. A hasamat fogva nevettem a jobbnál jobb indokain. Miután eldarálta a dolgokat Harry sajnálkozva nézet rám, de nem tudta kizavarni a kissé őrült barátját a szobájából. Liam szó nélkül felkelt mellőlem és pár perc után a matracával együtt tért vissza. Harry viszont kikötötte nekik, hogy ő alszik velem. A srácok elfeküdtek a saját helyükre és mi is elhelyezkedtünk kényelmesen Harryvel. Ma este nem tudunk úgy aludni összebújva, mint ahogyan az utóbbi pár napban tettük. A srácok némi beszélgetés után kezdtek csendesebben beszélgetni én pedig mély álomba zuhantam.

Másnap reggel gyengéd rázogatásra ébredtem fel. A szemeimet képtelen voltam kinyitni, mert túlságosan fáradtnak és nehéznek éreztem őket. Aludni akartam, de a rázogatás továbbra sem szűnt meg. Nagyot ásítva végül is eldöntöttem, hogy megnézem, ki szeretne engem ennyire ébren tudni. Nagy meglepetésemre Liam ébresztgetett. Az arcán édes mosoly ült, amikor a tekintetemet rá emeltem. A másik oldalamon tapogatózni kezdtem Harry után kutakodva, de nem volt ott.

- Jó reggelt Tif! Harry szólt, hogy keltselek fel, mert készülni kéne ugyanis megyünk próbálni a pénteki koncertre. – magyarázta mosolyogva. A koncert szó hallatán pedig majd ki bújtam a bőrömből. Kicsit túl lelkesen ültem fel, amitől egy kicsit meg is szédültem és visszazuhantam a párnára. Liam aggódva nyúlt a homlokomhoz. Mintha a kezével megmérhetné, hogy lázam van-e.

- Jól vagyok. – motyogtam. – Csak kicsit túl gyorsan ültem fel és megszédültem. – magyaráztam és az alsó ajkam belső felét kezdtem el rágcsálni. Miután úgy éreztem, hogy minden rendben van és nem fogok ismét visszaesni az ágyba óvatosan kimásztam. A táskámat felkaptam és a fürdőbe mentem. Az ajtót bezártam, hogy nehogy valamelyikük rám nyisson öltözködés közben. Miután a ruhadarabokat magamra kapkodtam neki álltam a hajamat elkészíteni és a sminkemet. Percek múlva pedig lesétáltam a konyhába. Idő közben, míg én a fürdőben voltam Liam is csatlakozott a barátaihoz. Harry mosolyogva ölelt át és nyomot, egy puszit a homlokomra. Louis is megölelgetett majd letessékelt egy székre. Niall mellé telepedtem le és elkezdtem magamba tömni egy mogyorókrémmel megkent palacsintát, amit Harry tolt elém egy bögre kakaó kíséretében. A srácok kivételes módon halkak voltak. Néha valamiről Louis fecsegni kezdett, de a többiek csendben reggeliztek. Talán minden reggel ilyenek lehetnek mivel még nem ébredtek fel rendesen. Evés után éppen, hogy elpakoltunk az asztalról és a tányérokat és a bögréket a mosogatógépbe helyeztük máris dudálni kezdett a villa felhajtóján egy kisbusz. Magunkra kaptuk a cipőnket, majd egy csoportba verődve szálltunk be a járműbe. A volán mögött egy harmincas évei végén járó férfi ült. A srácok kánonban köszöntek neki mosolyogva. Én kissé megszeppenve üdvözöltem egy ,,Jó reggelt” elmotyogásával. Harry viszont bemutatott minket egymásnak és kiderült, hogy ő a menedzserük Paul. Ezek után barátságosan üdvözölt engem is. Niall és Harry között ücsörögtem középen, míg hátul Liam és Louis helyezkedett el az ablak mellett. Húsz perc kocsikázás után pedig az autó leparkolt az O2 aréna előtt. Izgatottan szálltam ki a járműből és indultam meg Niallel az oldalamon a bejárat felé. Először a srácokat egy öltözőbe terelték majd miután átöltöztek egy kényelmes melegítő alsóban és atlétában tértek vissza.

A színpadon felálltak és elkezdték gyakorolni az első dalt. Én addig a színpad előtt ücsörögtem egy széken. A tekintetemet nem tudtam levenni róluk és az éneklésükkel egyszerűen megbabonáztak. A No Control-al kezdték és közben vidáman ugráltak össze-vissza a színpad területén. A srácok igyekezték nekem énekelni a dalt, amitől persze totálisan elpirultam, de ők a színpadról ezt nem láthatták. A következő dal a Girl Almighty volt. Niall valami ír néptáncot kezdett lejteni, amit Harry örömmel utánzott, de a vége az lett, hogy kis híján orra esett a színpad kellős közepén. Louis ezen jót derült, de tovább folytatta az éneklést. Majd felcsendült a Stockholm Syndrome kezdő dallama és Harry elkezdte énekelni a szólóját. A tekintete végig fogva tartotta az enyémet. Szívem szerint felrohantam volna hozzá a színpadra, hogy megcsókolhassam, de nem lett volna bölcs döntésem itt mindenki előtt. Furcsa volt nem az ő karjai között ébredni miközben az egyik kezével gyengéden simogassa a hátamat és kedves jelzőkkel becézget, miközben az én fejem az ő mellkasán pihen. A szívének a dobogással és kezének érintése valamilyen különös módon elvarázsol teljesen. Előre félek, hogy mi lesz velem, ha visszautazok Kaliforniába. Nem fogom Harry nélkül kibírni. Ahhoz már túlságosan is közel került hozzám. Érte valóban képes lennék feladni az ottani életemet és egy újat kezdeni itt Angliába. De azzal a cselekedetemmel talán a szüleim számára mély és fájdalmas csalódást okoznék. Amit én persze nem szeretnék, mert szeretem őket. Azt szeretném, hogy büszkék legyenek rám, ahogyan a legtöbb szülő büszke a gyerekükre. De a lelkem mélyén tudom, hogy ha tudnának arról, ami köztem és Harry között van, nem lennének rám büszkék. Sőt egyenesen mély csalódást okoznék számukra és egy szégyenfolt lennék a szemükben. Attól sem félnék egy percre sem, hogy azonnal eltiltanának tőle. Amibe én persze nem tudnék bele törődni és képes lennék arra, hogy az első géppel elszökjek tőlük. A puszta gondolattól pedig összeszűkült a gyomrom és rettentő nagy bűntudat kerített maga alá. Sosem titkolóztam a szüleim előtt, de erről kénytelen leszek nem beszélni nekik a saját magam és az ő érdekükben. Lehet, úgy döntünk Harryvel, hogy pár hónap múlva szakítunk, és nem szeretnénk a család nyugalmát felzaklatni azzal a hírrel, hogy mi egy párt alkotunk. Anne is kitérne a hitéből, ahogyan a szüleim is. De ez még mind a jövő titka, hogy a kettőnk kapcsolata miképp fog alakulni. Lehet, hogy együtt maradunk és talán idővel elmondjuk a szüleinknek a hírt és ha tetszik nekik ha nem akkor is együtt maradunk és a rossz nyelvek ellenére is együtt maradunk. De lehetséges az is, hogy idő előtt belefáradunk a titkolózásba és a könnyebbik út mellett döntünk, ami egyet jelent a szakítással. Bármelyik opció is játszódjon le a jövőben én egy cseppet sem bántam meg azt, hogy belekezdtünk ebbe a kissé bonyolult és titkos kapcsolatba. Gondolkodás nélkül vetném bele magam ebbe a kapcsolatba még mindig. A szívem mélyén pedig remélem, hogy Harry is így érzi és gondolja ezt az egészet. 

Seventeenth

Hi guys! 

Megérkeztem ismét egy új résszel. Nagyon szépen köszönöm ismét a pipákat és a kommenteket. Remélem tetszeni fog a rész. Várom a véleményeket. Jó olvasást!

Puszi Fanni~

~Liam Payne~

Miután váratlanul megjelent a szobámban három nappal ezelőtt Tiffany nagyon meglepődtem. Nem számítottam arra, hogy meglátogat majd. Hiszen én sem hívtam és próbáltam távol maradni tőle, hogy az érzéseimen változtassak. Nem zúghatok bele a legjobb barátom unokatestvérébe. Harry kicsinálna, ha tudomást szerezne róla. Amúgy sem lenne helyes egy új kapcsolatba belefognom, amíg a másikat ki nem hevertem. Én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy kiheverjem szó szerint. Egész nap a szobámban fekszek és csak a plafont bámulom. A srácok szerint össze kellene, szedjem magam nem csak magam miatt, hanem a rajongóink miatt is. Állítólag a frászt hoztam rajuk már, mivel napok óta nem posztoltam sehova semmit. De nem tudtam egyszerűen mit kiírni és azokban a pillanatokban az volt a legkisebb gondom, hogy a rajongóim aggódnak-e értem vagy sem. Pár éves kapcsolatom ért véget elég csúnyán és semmi hangulatom nem volt ahhoz, hogy felnézzek az internetre. De aztán a srácok kedvéért elkezdtem rendbe tenni magamat. Valamivel ki kellene, őket engeszteljem mivel miattam jöttek haza előbb a családjuktól. Valamilyen szinten elfogott a bűntudat, mivel én haza se dugtam a képem az én családomhoz és még csak telefonon sem hívtam fel őket, mivel nem voltam beszédes kedvemben. Helyette elutaztam a semmiért New Yorkba. Bár lehet, hogy a sors akarta azt, hogy oda menjek és fényt kapjak az igazságról. Bár tudom, fel kellene, őket hívjam, hogy tőlem tudják meg mi történt és ne a pletykalapokból. De szerintem már ők is tudhatják, hiszen Tiffany is az internetről tudta meg. Így hát a telefonomban kikerestem a nővérem számát. A vonal párszor kicsengett majd a nővérem hangja váltotta fel.

- Liam! – szólt bele vidáman és egyben megkönnyebbülten. – Valami baj van öcsi? – kérdezte aggódva.

- Szia, Nicola! Hát… .- kezdtem bele, de nem tudtam, hogy mivel kezdjem el a hosszú történetet. Aztán mély levegőt véve hadarni kezdtem. – Szakítottunk Sophiaval jó pár nappal ezelőtt. – mondtam és az ágytakaró szélét kezdtem el piszkálgatni.

- Tudom olvastam itt-ott. Már nagyon aggódtam miattad úgy, mint anyáék is. Hogy viseled? – kérdezte miközben magam elé képzeltem az aggódó tekintetét. Ha itt lenne a szobámba, akkor biztosan a kezemet szorongatná, és miközben kérdezget, addig figyelné az arcom minden rezzenését. Mindig is jól kijöttem a nővéreimmel és jó testvérek voltunk. De igazán kettejük közül Nicolaval jövök ki leginkább. Hozzá az éjszaka közepén is fordulhattam, ha valamilyen problémám volt. Vele osztottam meg a jó híreket és a rosszakat is. Ellátott tanácsokkal, amikért rettentő hálás vagyok neki. Ez pedig a mai napig sem változott semmit sem.

- Hát eléggé ki voltam készülve pár napja. Megcsalt… Fel tudod ezt fogni Nicola megcsalt, amikor tudta, hogy mennyire szeretem. Ki tudja mióta csinált belőlem pali madarat? Elutaztam utána New Yorkba ahol kiderült a hazugsága, hogy ott sem járt hónapok óta majd Londonba visszatérve elmentem a lakására váratlanul és vitatkozni kezdtünk aztán hallottam a szobája felől azokat a férfihangokat…. – a puszta gondolatba is beleborzongtam. Nicola csendben hallgatott és emésztgette az imént hallottakat.

- Nem érdemelt meg téged Liam. Ha erre képes volt, akkor nem szeretett téged igazán. Jobb hogy kiderült így legalább még tudsz magadnak találni egy olyan lányt, aki valóban magadért szeret. – mondta, miközben az én arcomra egy mosoly ült ki, ahogyan Tiffany arcát magam elé képzeltem. – Szeretnéd, hogy szóljak én anyáéknak? – ajánlotta föl. Szívesen megkértem volna rá, de úgy éreztem tartozom ennyivel a szüleimnek, hogy tőlem tudják meg a teljes igazságot.

- Kedves tőled és köszönöm is, de nekem kellene, elmondjam nekik. Bár szerintem már ők is tudnak róla valamelyik pletykalapból. – sóhajtottam és az alsó ajkamat kezdtem el rágcsálni miközben azon gondolkodtam, hogy mit is mondhatnék a szüleimnek. Félek, hogy megbántottam őket azzal, hogy még nem szóltam nekik.

- Ahogy gondolod öcsi. Mikor jössz legközelebb haza? – kérdezte érdeklődve és ezzel a Sophia témát lezárta, amiért nagyon hálás lettem.

- Hát most szünetünk volt, de szerintem a turné előtt egy héttel ismét lesz egy… szóval majd nyár végén tudok hazamenni. – magyaráztam és magamban már alig vártam, hogy kis időre is, de haza jussak. Hiányoznak a testvéreim és a szüleim is. Azért is szégyellem magamat, mert régen dugtam haza a képem. – Viszont ha van kedvetek, akkor felutazhatnátok az egyik hétvégén hozzám Ruth-al. – ajánlottam fel. Jó lenne valami közös programot csinálni a nővéreimmel. Régen mindig együtt mentünk el moziba vagy éppen otthon pillecukrot sütöttünk a kertben. Mindig is jó testvérek voltunk és számíthattunk egymásra. Régen a nővéreim adtak némi kis költőpénzt, amit bébi csőszködésből szedtek össze. Most pedig szívesen látom el én is őket.

- Rendben van öcsi, de most mennem kell dolgozni. – sóhajtotta és magam elé képzeltem ahogyan elhúzza a száját.

- Oké. Vigyázz magadra Nicola. – motyogtam mosolyogva.

- Szia Liam. – kuncogott majd a vonal elnémult. Némi gondolkodás után kikerestem a szüleim telefonszámát és őket is értesítettem. Ahogyan gondoltam is már tudtak róla, de meglepetés ért, hogy nem haragudtak rám, amiért nem szóltam neki előbb. Azt mondták, hogy megértik, hogy min megyek keresztül, majd nagy vonalakban elmeséltem nekik is a valós tényeket. Ezeket pedig nem szeretném még jobban ecsetelni, hiszen fáj, róla beszéljek, sőt még bele gondolni is, hogy ez valóban megtörtént velem.

Miután tőlük is elköszöntem elhatároztam, hogy lemegyek a srácokhoz és megpróbálom megmutatni nekik azt, hogy valamilyen szinten jól vagyok. Amikor a nappaliba értem leültem az egyik fotelba és a tévéképernyőre szegeztem a tekintetem. Louis a kanapén feküdt és a telefonját nyomkodta. Niall pedig a másik fotelban ült és a tévét nézte miközben egy zacskó gumicukrot majszolt. Miután Louis megunta a telefonja képernyőjének a nyomkodását nyafogásba kezdett miszerint unatkozik. Az ír barátunk csendre intette, miszerint nem hallja tőle a tévét.

- Bulizni akarok menni. – sóhajtott drámaian és reménykedve pislogott felém.

- Miért? – kérdeztem tőle értetlenül.

- Szeretnék egy csinos lánnyal találkozni, aki a jövendőbeli Mrs Tomlinson lesz. – magyarázta, mintha olyan egyértelmű lett volna. De Lou gondolkodását képtelen vagyok sokszor nyomon követni. Honnan kéne, mégis nekem tudjam, hogy mikor szeretne csajozni vagy csak pusztán jól berúgni, hogy utána nekem kelljen, haza cipeljem.

- Azt hittem, hogy neked Tif kell. – morogta Niall miközben még mindig a képernyőt bámulta. Én pedig értetlenül pislogtam felé, miközben kezdtem ideges lenni. Louis és Tiffany soha sem jöhetne össze. Louis idősebb is nála pár évvel és nem igazán passzolnának össze. Persze ellentétben velem. Bár tudom, hogy nem lenne helyes és az sem volt helyes, hogy csókolóztam vele. Tulajdonképpen miért is sírok amiért Sophia megcsalt? Hiszen én nem azt tettem Tiffanyval? Először Harry kertjében majd itt a lakásunkon, a bulin? Ha akkor nem állunk le időben, akkor talán más is megtörtént volna köztünk akaratom ellenére is. De mit tehettem volna? Sok alkoholt ittam és teljesen kiütötte a józan ítélőképességemet. Ha pedig az megtörtént volna, akkor én is olyan szörnyű ember lettem volna, mint a volt barátnőm.

- Hát Louis bácsi a szolgálatára áll számára bármikor. De nem hiszem, hogy Harold díjazná az egészet. – magyarázta nekem pedig kedvem támadt volna valami csípőset beszólni neki, amiért így beszél Tiffanyról, mintha csak egy alkalomra kellene számára. Bár tudom, hogy nem gondolja komolyan és csak hülyéskedik, de én ezt a fajta poént nem igazán kedvelem. Meg amúgy sem szeretném, hogy a média rászálljon, ha valami furcsa módnál fogva mégis összejönne velem. Ismerem a rajongókat, hogy milyen reakciójuk van akkor, ha valamelyikünknek barátnője lesz. Ilyenkor a kétfelé szakad a rajongótábor. Az egyik fele támogat minket és örülnek neki, hogy boldogok vagyunk. Viszont a másik fele elátkozza a barátnőnket mindenféle csúnya jelzővel, hogy esetleg ellopja előlük a Mrs Payne / Tomlinson / Horan / Styles titulust. Szeretjük a rajongóinkat, de sokszor olyanba ütik bele az orrukat, amibe nem kellene. Tiszteljük őket, hiszen nélkülük nem állnánk, ott ahol most vagyunk. De a magánéletünkbe akkor sem lenne joguk bele szólni.

- Találsz magadnak mást. – mondtam egyszerűen miközben a tévé felé fordítottam a tekintetemet. Innentől pedig lezártam a témát. Nincs kedvem bulizni menni, pedig talán az tenne jót. Összeszednék egy dögös cicababát aki kis időre elfelejteti velem a problémáimat. Aztán jól leiszom magam, hogy még jobban szórakozzak. Mindez szép és jó is lenne, ha olyan srác lennék, akit az egyéjszakás kalandok tesznek boldoggá. De én nem ilyen vagyok. Engem a hosszú távú kapcsolatok vidítnak fel. Szeretem azt mondani annak a lánynak, aki a barátnőmnek tudhatja magát, hogy szeretem. Szeretnék vele összebújva a kanapén vagy az ágyunkban filmeket nézni. Szeretnék vele romantikus vacsorákat és kézen fogva sétálni vele. Szeretnék egy olyan lány mellett ébredni, aki mosolyogva nyom egy puszit az arcomra és nem érdekli az, hogy nincs kisminkelve és a haja is kissé kócos. Én akkor is gyönyörűnek látnám és szeretném. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben szundítottam el, mert mire már magamhoz tértem addigra már nem ment a tévé és Niall sem a fotelben ült a gumicukraival. Az egész nappaliban csak én voltam. A kert felől pedig hangos nevetések zaja szűrődőt be. A nyakamat egy kicsit elfeküdtem, mert elég kényelmetlen pózban tértem magamhoz. A konyhába sétáltam és a kertre nyíló ajtó kissé el volt tolva. Harry a hintaágyunkon üldögélt Niallel és a kertben szaladgáló Louist figyelték, aki Tiffanyt üldözte. A lány sikítozva menekült Lou elől, aki csak jókedvűen nevetett a lányon és azt szajkózta, hogy úgy is elkapja, mert ő Louis Tomlinson. A Nap már kezdett lemenni és a fénye a medence vízének a felszínén játszott. A falnak dőlve figyeltem őket és mosolyogva szemléltem a jelenetet. Tiffanyn egy lenge kis nyári egybe ruhát viselt, amin fehér virágok díszelegtek. A derekánál pedig egy cuki masni helyezkedett el. A haját szabadon hagyta csak egy vékonyabb hajpánttal tűrte hátra, hogy ne az gyönyörű arcába lógjon. Miután kigyönyörködtem benne magamat eldöntöttem, hogy csatlakozok a beszélgető Harryhez és a szőkeséghez. Lepacsiztam Harryvel aztán tovább figyeltem a kertben rohangálókat. Tiffany tekintette találkozott az enyémmel és ez épp elég volt ahhoz, hogy Lou nagy erővel neki rohanjon, és a talajra lökje. Mindhárman aggódva indultunk meg feléjük, de Tifből kirobbant a nevetés. Az egész teste rázkódott a nevetéstől és ettől mind a négyen megkönnyebbültünk, hiszen akkor biztosan nem esett semmilyen komolyabb baja. Az egész arcát beragyogta a mosolya és a szemeit pedig összeszorította. A könnyei pedig a nevetése miatt folyni kezdtek a tökéletes arcbőrén. Niall is összegörnyedt a nevetéstől. Harry persze aggódva lökdöste le Louist az unokatestvéréről.

- Tif minden oké? Nem ütötted be magad? Nem fáj semmid? – sorolta fel a kérdéseit aggódva Hazza. A lány pedig csak tovább nevetett.

 - Tiffany annyira sajnálom… nem gondoltam volna, hogy megállsz és én pedig már nem tudtam lelassítani. – szabadkozott Tommo, de Tif csak leintette és megpróbálta összeszedni magát.

- Minden oké srácok. – köhintett és próbálta abbahagyni a nevetését, ami a füleim számára maga volt a mennyei harangcsilingelés. Jó azt hiszem, le kell, magam állítsam, és nem nézhetek egy olyan filmet sem, amiben ilyen nyálas hasonlatok lennének.  A biztonság kedvéért Harry ellenőrizte Tiffany lábait és a hátát ahol nem fedte a ruhája, hogy nem-e keletkezett rajta horzsolás. Szerencsére nem talált rajta semmit és ezt közben Tif többször meg is erősítette, de Hazza makacs módon nem hallgatott rá. De nem is értem, hogy a puha fűben mégis hol nyúzta volna le magát.

- Louis többé nem fogom a közeledbe engedni. – fenyegette Harry a karambol okozóját.

- Ezt te sem gondolod komolyan. – cuppantott Lou és bájosan próbált Hazzara vigyorogni. – Hiszen a jövendőbeli Mrs Tomlinsonról van szó. A születendő gyermekeim édesanyáról. Ha nem engednél a közelébe akkor mégis hogyan készülnének el e trónörökösök? – érdeklődőt felvont szemöldökkel és Harryn tisztán látszott, hogy dühös lett a barátunkra. Az arca kezdett egy bizonyos vörös színt felváltani és a kezei is ökölbe szorultak.

- Nem fogod soha megdugni. – jelentette ki nemet nem tűrő hangon és az unokatestvére felé mutatott, akinek az arca a zavartól pírba jött.

- Harry! – motyogta zavartan és megfogta Harry kezét, hogy ezzel lenyugtassa majd egy ideges szúrós pillantást is lövellt felé. Aztán bekövetkezett az a bizonyos kínos csend, ami a mi társaságunkban nem megszokott. A feszültséget tapintani lehetett Harry és Tiffany között.

- Srácok mi lenne, ha raknánk, egy tábor tűzet, és köré ülve sütögetnénk, és énekelnék, illetve sztorizgatnánk? – törte meg a csendet Niall és reménykedve pislogott körbe.

- Remek ötlet. – bólogatott Lou és Tif is mosolyogva értett egyet a szöszivel. Majd én és Harry is csatlakoztunk az ötlet támogatásához. Louis és Niall a garázsba sietett a nyársak megkereséséhez, míg én és Tif a konyhába mentünk kivenni a hűtőből a virsliket és a pillecukrokat a szekrényből. Harry pedig megpróbálta begyújtani apró tűzifából a tűzet.

- Nem is volt alkalmam megölelni vagy köszöni neked az esésed miatt. – mondtam kissé elszontyolodva, mire Tif mosolyogni kezdett és szorosan átölelt. A varázslatos és jellegzetes illata azonnal elkábított és egy dologra tudtam gondolni, hogy ez az ölelés soha ne érjen véget. De nem így történt. Olyan hirtelen vetett véget az ölelésünknek amilyen hirtelen átölelt. A távolodása pedig szinte fizikai fájdalomként ért engem. Ami egy részről beteges, hiszen ezelőtt egy lány sem váltott ki belőlem ilyen érzéseket és érzelmeket sem. Tiffany teljesen magába bolondított. Én pedig csak arra vágytam, hogy ismét átöleljem és szorosan tartsam a karjaimba. Hogy megvédjem egy újabb Louis okozta váratlan és véletlen ártalmatlan támadástól. A kezébe vette a pillecukrokat aztán elindult kifelé. A virslis zacskókkal a kezemben indultam el utána. Közben már Niall és Louis is visszatért és a tűz is begyulladt. Körbeültük a tűzet egy-egy párnán, amit Harry a kerti székekről szedett össze. Louis ült az egyik szélén mellette Harry, Tif, Niall majd én magam. A virsliket kezdtük el elsőként sütögetni. Mindenki felszúr egyet-egyet a nyársára, majd a tűz fölé helyeztük és vártuk, hogy a lángok szorgosan megsüssék. Közben pedig vidám és könnyű hangulat telepedett le. Louis néhány további életcélját ecsetelte, amit persze Tiffany oldalán szeretne megvalósítani. Mindegyikünk tudta, hogy csak Harry bosszantására csinálja ezt és szereti látni, ahogyan Tif jókat kacag az őrült ötletein. Én is kinevetem azt az ötletét, hogy egy focicsapatnyi gyereket hozzanak össze és megalapítja majd velük a Tomlinson futball csapatot. Aztán pedig egy kastélyt vesznek és ott fognak boldogan élni. Louisnak néha elképesztő gondolatai vannak, amikről fogalmam sincsen, hogy vajon honnan származnak és, hogy egyáltalán hogyan jut eszébe ilyesmi. De mindenesetre mindenki jót derül rajta, míg ő halál komoly arccal bizonygassa, hogy ő ezeket mind komolyan gondolja. Persze mi jól tudjuk, hogy csak viccel és szórakozni próbál velünk. Én közbe a tűzben égő fadarabokat szemlélem, ahogyan a lángok nyaldossák őket. Meg sem kell jegyeznem, hogy ezeken a bugyuta jövendőbeli meséken Niall szórakozik a legjobban Tiffanyval együtt. Nevetve dőlnek egymásnak, amit én nem nézek jó szemmel. Nekem csak egy kisebb ölelés járt odabent pár pillanat erejéig, míg Niall végig hozzáérhet. Tudom, hogy csak barátok, de engem akkor is bosszant. Be kell látnom, hogy féltékeny vagyok Niallre és Louisra is. Azt akarom, hogy velem beszélgessen és az én vicceimen nevessen ne Louisén. Na jól van Payne te tényleg kezdesz bedilizni. Féltékeny vagy a legjobb barátaidra a semmiért. Csak azért mert beszélgetnek, illetve hozzáérnek ahhoz a lányhoz, akibe teljesen belezúgtál. Ez ellen pedig semmit sem tudsz tenni. A legjobb megoldás az lenne, ha felkeresnél egy szakembert és orvosi segítséget kérnél a féltékenykedésed kezelésére. Nem egészséges az, amit érzek. Miután elkezdtünk enni nyugodtabb hangulat keletkezett. Louis sem zargatta a lányt a jövőben lévő életükről. Ami olyasmiket takart, hogy mi lesz a gyerekeik neve. Lou azt a megoldást választaná, hogy mindegyik gyerekük egy sorszámot kapna a születésük sorrendjében. Magamban csak gratulálni tudok Lou barátom kreativitásán. Ha rajta múlna, akkor képes lenne ezt az ötletét végre hajtani, de a gyerekeinek a jövendőbeli anyjának lesz annyi esze, hogy ezt ne fogja hagyni neki. Legalábbis én ebben bízom. Niall miután befejezte az evést hirtelen felpattant és a ház felé rohant. Értetlenül nézett össze a társaság miután eltűnt a szemünk elől. Aztán pár perc múlva a gitárjával a kezében tért vissza közénk. Lou és Harry szóban tartották Tif-et így nekem volt alkalmam odasúgni szőke barátomnak, hogy melyik dalt kezdje el játszani. Niall pedig így is tett. Aztán az ajkaimat kinyitottam és mély levegőt véve kezdtem el énekelni az egyik legkedvesebb számunkat.

- Próbáltam úgy játszani, hogy menő legyek, de amikor rád nézek, a szívem felgyorsul… - énekeltem és közben Tif arcát néztem. Látszott rajta, hogy zavarba jött, de azért kedvesen mosolygott rám. Majd Harry folytatta az ő részével és közben az unokatestvérét átölelte, míg a másik kezével a combján dobolt. Majd Niall és Louis is elénekelte az ő részét is. A refréneket pedig közösen énekeltük, amibe Tif is csatlakozott. Gyönyörű hangja van, amiről eddig nem is tudtam. Az utolsó szólóéneklésem alatt is őt néztem és ő barátságosan mosolygott rám. – Tehát szállj ki, szállj ki, szállj ki a fejemből és zuhanj a karjaimba helyette. – majd az újabb közös refrént együtt énekeltük el és a dal végén szégyenlősen bújt oda Harry oldalához. A fejét az említett fiú mellkasára hajtotta, aki egy gyors puszit nyomott a homlokára. Magamban pedig örültem neki, hogy eldöntöttem, hogy összeszedem magam és nem ülők tovább a szobámban. Hiszen akkor nem lett volna részem abban, hogy itt üljek tőle pár méterre és csodálhassam a gyönyörűségét. 

Sixteenth

Hi guys!
Egy teljes hét kimaradás után megérkezett a friss rész. Nagyon-nagyon sajnálom, de egy kis ihlet hiány lépett fel és nem szerettem volna egy összecsapott vacak részt hozni számotokra. Nagyon szépen köszönöm a pipákat és a megjegyzéseket. Ti vagytok a legjobbak. Remélem tetszeni fog a rész. Jó olvasást!
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Már pontosan két nap telt el azóta, hogy visszatértünk Londonba egy állítólagos pletyka miatt, amiről Harry egy szót sem képes nekem szólni. A srácokkal sem találkoztam, mivel az unokatestvérem szerint eléggé elfoglaltak lettek. Viszont amikor az elfoglaltságukról kérdezgetném rögtön témát vált. Egy kicsit érdekesnek találom ezt az egészet, de ha úgy érzi, hogy el akar mondani valamit, akkor majd megteszi, ha úgy érzi, hogy szeretne beavatni a részletekbe. A nappaliban pihentem a kanapén és a figyelmemet a tévé kötötte le teljesen. Istenigazából fogalmam sem volt róla, hogy mit nézek, ugyanis a fejemben lévő gondolatok össze-vissza cikáztak, mint az autópályákon az autók.  A tekintetemet egy pillanatra a bejárati ajtó felé fordítottam, ahol Harry éppen a cipőjét húzta fel. Érdeklődve figyeltem, de ő semmit sem szólt.

- Mész valahová? – kérdeztem tőle mosolyogva, mire ő is elvigyorodott és megindult felém. Lehajolt és az ajkait az enyémekre nyomta és gyengéden megcsókolt. Hát igen el is felejtettem megemlíteni, hogy mi titokban bele kezdtünk ebbe a furcsa kapcsolatba. De persze rajtunk kívül senki sem tud róla, ugyanis Harry szerint, ha bárki tudomást szerezne róla, akkor csúnya vége is lehetne a sok támadás miatt. Persze szerinte a srácok támogatnák, de nem helyeselnék ezt az egészet. Szerinte pedig ez a legjobb megoldás, mivel nem tudhatjuk, hogy mi lesz a kapcsolatunk végkimenetele. Lehetséges, hogy nem fog működni és így nem kell egy világ magyarázkodnia egyikünknek sem.

- Van egy kis elintézni valóm, de sietek haza. – magyarázta, majd egy utolsó csókot lehelt az ajkaimra és elment. Fogalmam sincsen, hogy mivel köthetném le magam, így hát a tévét amilyen gyorsan csak tudtam kikapcsoltam és felmentem az emeletre. A szobámban leültem a számítógépem elé felnéztem a közösségi oldalakra. Napok óta nem is jutott eszembe megnézni bármit is, amikor az időmet végig Harryvel töltöttem. Elkezdtem lefelé haladni a kezdőlapon és egy bizonyos cikken megakadt a szemem. Azonnal megnyitottam és olvasni kezdtem.

Véget ért Liam Payne és barátnője kapcsolata: - A pár két napja a közös szakítás mellett döntött. – nyilatkozta a fiatal páros egyik közeli ismerőse. A szakítás állítólag békés módon zajlott le a lány lakásán. Azonban a hírt sem Liam sem Sophia nem erősítette meg. Mi mindenesetre sajnáljuk, hogy így döntöttek, ugyanis remek párost alkottak. A szakítás okára kíváncsiak vagyunk, ahogyan a rengeteg 1D rajongó is. A találgatások sora pedig akkor kezdődött el, amikor Liam közösségi oldalairól eltűnt minden kép, amivel –volt- barátnőjével pózolt. Reméljük, kedvenceink jól viselik a magánlétet, bár egyiküket sem félteni, hiszen rengetegen megőrülnek mindkettejükért.

A szám szó szerint elkerekedett, miután a rövid kis cikk végére értem. Egyszerűen nem tudtam felfogni azt, amit olvastam. Szakítottak. Hát Harry persze, hogy ezt titkolta előlem. Nincs is semmilyen pletyka csupán a barátja mellett akart lenni. Ezek szerint a srácok elfoglaltsága nem más, mint Liam. Mondanám, hogy nem fáj az, hogy Liam nem szólt nekem róla. De akkor hazudnék, ugyanis nagyon fáj. Elméletileg ez a rövid ismeretségünk ideje alatt a legjobb barátom lett. Közelebb érzem magamhoz, mint Amy-t, aki óvodás korom óta a legjobb barátnőmnek mondhatja magát. Jó én sem szóltam Liamnek arról, amikor moziba készültem menni Nickel. Gyorsan lecsuktam a gépemet és a dzsekimet felkapva indultam meg lefelé. A lépcsőfokokat kettesével szedtem, ügyelve arra, hogy ne essek le. Belebújtam a fehér tornacipőmbe, majd a kulcsokat és a telefonom zsebre vágva indultam el gyalog a srácok villája felé. Az eső szerencsére nem esett, bár az égbolt eléggé el volt felhősödve. Már kezdtem bánni, hogy nem hoztam magammal esernyőt is. Menet közben a cipőm orrát nézegettem és azon gondolkodtam, hogy mit is mondhatnék Liamnek. De lehet, hogy olyan állapotban van, hogy nem szívesen látna. Hiszen ha látni szeretett volna, akkor már szólt volna. De nem tette, ami egyet jelent azzal, hogy nem kíváncsi rám. Ám én most mégis hozzá siettek, hogy meggyőződjek róla, hogy mi történt pontosan. Amikor a kapun beléptem szinte futva tettem meg azt a kevés utat a bejárati ajtóig, ugyanis az eső elkezdett szemerkélni. A csengőt körülbelül őrült módjára kezdtem el nyomni, mintha a tenyeremet oda ragasztotta volna valaki. Néhány perc múlva Niall nyitott ajtót. Az arcán pedig meglepettség tükröződött.

- Tiffany milyen meglepetés, hogy itt vagy! – próbált erőltetetten mosolyogni, de közben a tekintetében valami mást is felmertem fedezni. Méghozzá tanácstalanságot, ugyanis nem tudta eldönteni, hogy engedjen, be vagy pedig küldjön el.

- Hol van? – kérdeztem és türelmetlenül ácsorogtam.

- Mármint kicsoda? – adta a hülyét, amire én csak a szemeimet forgattam.

- Liam. Most azonnal beszélnem kell vele. – hadartam, mire ő kezdett lesápadni, majd nagyot nyelt.

- Szóval tudsz róla… - motyogta az orra alatt, míg én csak aprót bólintottam és arra vártam, hogy had mehessek be hozzá. – Az a helyzet, hogy nem nagyon van beszédes kedvében és velünk is éppen, hogy beszél egy keveset, amikor kijön a barlangjából. – magyarázta sajnálkozva.

- Egyszóval csak velem nem akar találkozni igaz? – kérdeztem aggódva, amire Niall sajnálkozva megölelt. – Niall beszélnem kell vele, szóval légy oly szíves és engedj be hozzá. – könyörögtem mire ő behúzott maga után. Mosolyogva egy puszit nyomtam az arcára és intettem a nappaliban tévét néző Louis felé. Ő is szemlátomást meglepődőt, amikor észrevett. Talán Liam tényleg nem akar velem beszélni. Csak nem értem, hogy miért. Hiszen barátok vagyunk és tudtommal semmi rosszat nem mondtam neki, amiért esetleg megsértődhetett volna.

- Odafent van. Sok sikert hozzá, hogy beszélj vele. – ölelt át még egyszer Niall, majd elindultam a lépcsőn felfelé. A szobája előtt egy kissé haboztam, majd párat kopogtattam az ajtón. Nem érkezett jó ideig válasz így úgy döntöttem, hogy benyitok. Odabent csak némi dér fény uralta a szobát. Liam az ágyán feküdt és a fején egy fejhallgató volt, így gondolom a zenehallgatás miatt nem hallotta, hogy kopogtatnak neki. Azonban amikor felkapcsoltam a villanyt jelezve, hogy bent vagyok akkor rögtön felém fordult. Az arcán meglepettség suhant át, majd helyét a döbbenet foglalta el.

- Tiffany hát te mit keresel itt? – kérdezte dadogva, majd levette a fejéről a fülhallgatót. Láttam rajta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy itt vagyok.

- Igaz a hír? – kérdeztem és érdeklődve pislogtam felé. Erre ő csak nagyot sóhajtott és felkuporodott és megpaskolta maga mellett a helyet. Csendesen lépkedtem oda hozzá és törökülésbe helyet foglaltam mellette.

- Kitalálom a neten találtál valamit… - motyogta szomorúan. Az arckifejezésétől pedig a szívem hasadt meg érte. – Milyen idiótaság kering az interneten, mert nem nagyon voltam fent, hogy láttam volna.. – magyarázta és várta, hogy válaszoljak a kérdésére.

- Tömören annyi, hogy békésen és jó viszonyban szakítottatok közös megegyezés alapján. – feleltem egyszerűen, mire ő csak felhorkant. Érdeklődve kaptam rá a tekintettem. Az arcán pedig egy savanyú mosoly ült. – Nem így történt? – kérdeztem az alsó ajkaimat rágcsálva.

- Kicsit sem így. Nem tudom a srácok mennyi mindent mondtak el neked. Hiszen megkértem rá őket, hogy ne sokat csak annyit, hogy elutaztam. Elmentem New Yorkba, hogy meglepjem és kibéküljek vele. Az állítólagos fotózása helyszínén közölték velem azt, hogy Sophia hónapok óta nem járt náluk. Így hát felhívtam, hogy beszéljek vele, de nem tudta azt, hogy New Yorkban vagyok. Hazudott nekem a telefonban, mint a vízfolyás. Pár napot ott maradtam egy hotelba, majd küldött egy este egy üzenetet, hogy Londonba jön és találkozhatunk. Én persze az első géppel jöttem vissza és elmentem egyből a lakására, hogy vele lehessek. Abban a tudatban reménykedtem, hogy vagy sikerül vele kibéküljek és megbocsátom a hazudozását feltéve, ha leáll vele. Amikor oda értem nekem esett, hogy mit képzelek magamról, amiért szó nélkül oda mentem. Aztán férfihangokat hallottam a szobájából és egy vékony kis fürdőköpenyt viselt. Megcsalt… Engem, aki úgy szerette, ahogyan egy férfi sem fogja soha a büdös életben. Fogalmam sincs miért tette és hogy volt rá egyáltalán képes. Hatalmasat csalódtam benne. Teljesen összetörte a szívem és a padlóra küldött. Kitudja, hogy hány alkalommal hempergett más pasikkal, amíg én itthon vártam rá. Nagyon sajnálom, amiért nem hívtalak fel és mondtam el neked. De mentségemre szóljon, hogy nem akartalak a szar életemmel fárasztani. Hiszen neked is megvannak a saját gondjaid. Nem hiányzott volna még az én problémám és nyafogásom a hátad közepére sem. Olyan egy szánalmas alaknak érzem magam így is, hogy nem tudom mióta verte át az agyamat. – magyarázta és néha egy könnycsepp legördült az arcán, amit a kézfejével azonnal le is törölt. Hitetlenkedve hallgattam miközben magam elé bámultam. Eddig sem volt Sophia egy pillanatra sem szimpatikus, de ezek után pláne, hogy nem. Undorodok tőle, amiért így megbántotta Liamet. Hogy tehette ezt vele, hiszen ő tiszta szívéből szerette. Míg ő csak csúnyán kihasználta és a háta mögött gondolom szépen kiröhögte. Ha meglátnám valahol az utcán, akkor nem tenné zsebre azt, amit tőlem kapna. Ha még egy árva szóval s megmerné bántani Liamet, akkor nem garantálnám azt sem, hogy megrepegetném a póthaját.

- Liam én úgy sajnálom… - kezdtem el mondani, majd megfogtam a kezét.

- Ugyan nem te tehetsz róla, hogy a volt barátnőm egy ribanc. – legyintett egyet és nem sok kellett hozzá, hogy ismét elsírja magát.

- De tehetek, mert nem voltam itt veled előbb. Liam én azt hittem, hogy barátok vagyunk. Bár tudom jól, hogy nem ismerjük egymást olyan régóta, de én közelebb érezlek téged magamhoz, mint az otthoni legjobb barátnőmet. Ha bármi bajod van, akkor nyugodtan hívj akár az éjszaka közepén is érted? – mondtam neki és gyengéden megszorítottam a kezét. Az arcára egy kisebb mosoly kúszott és arra eszméltem fel, hogy magához húz és megölel. Szorosan tartott a karjaiban és megéreztem, ahogy a könnyei a nyakamba hullnak. Nem húzódtam el csak hagytam, hogy kiadja magából a fájdalmát. A kezeimet a háta mögött összefontam és mély levegőt véve simítottam végig a hátán. Percek teltek el amire elhúzódott és az arcát törölgette.

- Most biztos egy hisztis alaknak nézel. – húzta savanyú mosolyra a tökéletes ajkait.

- Ellenkezőleg Liam. – csóváltam a fejem hevesen és bátorítóan mosolyogtam rá.

- Köszönöm, hogy itt vagy.  – nyomott egy puszit az arcomra.

- Ahogy már mondtam korábban is… ez a barátok dolga, hogy ott legyenek, ahol szükség van rájuk legyen szó már miről. De ismered ezt biztosan, hiszen itt vannak a srácok is. Nyílván ezért akart Harry is hazajönni pár nap után. – magyaráztam, amíg Liam csak csendben hallgatott maga elé meredve. Ezek után csak csendben ültünk egymással szemben. De nem éreztem azt a kínos csendet. Szerintem Liam sem, hiszen tudom, hogy ilyen helyzetben már a barátok puszta csendes jelenléte is mennyit jelent valaki számára. Én pedig itt leszek mellette, amíg csak szüksége lesz rám. Ezen pedig senki és semmi nem változtathat.

~Harry Styles~

Amióta haza tértünk Londonba úgy érzem, hogy teljesen más emberré váltam. Ezt pedig az én gyönyörű és elbűvölő unokatestvéremnek köszönhetek, aki teljes mértékben magába bolondított és ellopta a szívem összes darabját. Mióta ide jött az óta egyetlen másik nőre sem tudok rá nézni. Bár a Carlyval töltött éjszaka csak egy próbálkozás volt arra, hogy kiverjem a fejemből azokat a piszkos gondolatokat, hogy megszerezzem magamnak. De Holmes Chapel mindent megváltoztatott. Valamilyen csoda folytán és is bejövők neki és mondhatni eléggé jól kijövünk egymással. Persze rajtunk kívül senki sem tudd arról. Hogy titokban randizgatnánk. Ez pedig így van rendjén, hiszen nem kell félnünk az miatt, hogy a média letámadna minket azzal, hogy együtt lennénk, hiszen a szemükbe nevethetnénk és megmondhatnánk, hogy őrültek mivel unokatestvérek vagyunk. De persze egy részről bűntudatom van, hogy a srácoknak nem mondom el. Tudom, hogy mindenben támogatnak és mellettem állnak, de nem tudhatom, hogy erre milyen reakciót váltanék ki belőlük. Talán megmondanák, hogy azonnal fejezzem, be ugyanis nem vagyok normális teljes mértékben. Emellett pedig betegnek nyilvánítanának. Az pedig még csak enyhe reakció lenne tőlük. A média és az utálóim ennél sokkal ,,kedvesebb” megjegyzéseket tenne a kapcsolatunkra. A nagybácsikám és anyukám véleményétől már előre félek. De a fő oka annak, hogy nem szeretném nyilvánosságra hozni a kapcsolatunkat – ami még csak éppen, hogy randizgatásnak számít- az, hogy szeretnék egy nyugodt kapcsolatban élni, ami a médiától teljesen el van szigetelve. Persze nem azért, mert szégyellem Tif-et. Hanem azért, mert eddig minden kapcsolatomnak a médiában keltett pletykák vetetek véget. Nem akarom Őt is elveszíteni pár ostoba és féltékeny rosszindulatú megjegyzés és kitaláció miatt. Éppen azért, hogy a kapcsolatunkat egy kissé magasabb szintre emeljem, egy romantikus vacsorát tervezek készíteni a számára. Úgy érzem ma jött el a megfelelő pillanat arra, hogy megkérdezzem, hogy szeretne-e a barátnőm lenni. Ideges vagyok a válaszától, hiszen lehet, hogy megijesztem és észbe kap, hogy amit teszünk az helytelen. De a félelmeim ellenére is kockáztatok. Szívesen maradtam volna otthon vele a kanapén összebújva miközben a tévét nézzük. De meglepetést is szeretnék okozni a számára. A bevásárlás eléggé akadozva ment, ugyanis pár rajongó felismert és bátortalanul oda jöttek hozzám. Megkérdezték, hogy szabadna-e egy fotót készíteni velem és alá íratták a telefonjuk hátlapját. Miután páran elmentek tovább folytattam a vásárlást. A csokoládék és bonbonok előtt ácsorogtam és azon gondolkodtam, hogy vajon Tiffany melyiket szereti jobban. Egy fiatalabb lány állt mögöttem, aki lekapott egy tábla csokit és a kosarába téve indult volna meg, ha nem szólok utána.

- Bocsánat tudnál nekem segíteni? – kérdeztem tőle, mire ő szinte lefagyott miután rám nézett. Amilyen mázlista vagyok, lemerem fogadni, hogy ő is egy rajongó lehet.

- Miben segíthetek? – kérdezte mosolyogva.

- Hát egy lánynak szeretnék csokit venni, de fogalmam sincsen, hogy melyik a kedvence. – magyaráztam és eléggé zavarban voltam. De legalább meg is van a holnapi címlap sztori. Harry Styles képtelen eldönteni, hogy milyen édességre van szüksége egy lánynak. Már a puszta gondolattól is nevethetnékem támadt, de nem szeretném magam jobban bolondnak látszhatni a lány előtt. A polchoz lépett, majd levett egy nagy táblás Milka oreo-t nyomott a kezembe.

- Ezt szerintem minden lány szereti. – mosolygott rám, majd elment.

 Én pedig tovább folytattam a vásárlást. A kocsit magam előtt tolva olvasgattam a listámat, hogy mikre lesz szükségem a vacsora elkészítéséhez. Nem akartam holmi egyszerű ételt főzni neki. Ő ugyanis többet érdemel annál. Miután az ételhez szükséges alapanyagok mind a bevásárlókocsiban voltak, elindultam néhány dekoráció beszerzésére. Néhány illatgyertyát és rózsaszirmokat vettem. Desszertnek pedig fizetés után megálltam egy cukrászdánál és egy csokoládétortát vettem. Tudom, hogy szereti, ugyanis a búcsú vacsorájára anyu mindig csoki tortát vesz neki. Miután kifizettem a tortát és az anyósülésre helyeztem átfutottam a másik oldalra és beléptem egy virágboltba. Illedelmesen elmondtam, hogy milyen virágot szeretnék majd a kedves idős hölgy oda adta. Ismételt fizetés után pedig elindultam hazafelé. A ház üres volt és Tifnek se híre se hamva nem volt. Ezek szerint biztosan elugrott valamerre. Most pedig nem bántam, ugyanis elő tudtam készíteni a meglepetés vacsorát számára. Bekapcsoltam a zenelejátszót és a főzés közben vidáman dudorásztam. Amíg a tésztát főztem addig megpucoltam a gombákat. Tudom azt akartam, hogy valami különlegeset főzzek, de aztán beláttam, hogy talán majd máskor tesztelem a további főzőképességeimet. Másfél óra múlva izgatottan terítettem meg az asztalt. A gyertyákat a nappaliban és az ebédlő asztalon is elhelyeztem. Majd a rózsaszirmokat az asztalon és a kanapé körül szétszórtam. Lassan kezdett odakint sötét lenni és az órák is teltek múltak, de Tiffany nem jelentkezett. Már éppen hívtam volna telefonon, amikor a bejárati ajtó kinyílt. Levette a dzsekijét és a cipőjét majd megszeppenve pislogott körbe-körbe.

- Harry ezt te csináltad? – kérdezte elérzékenyülve, mire én felé lépkedtem és szorosan megöleltem.

- Természetesen csak neked. – mondtam és egy puszit nyomtam a szájára. – A vacsorája már várja kisasszony. – fogtam meg a kezét és a konyhába húztam. Kihúztam neki a széket és megvártam, amíg helyet foglal rajta. Mosolyogva tettem le elé az ételt és vele szemben ültem le én is. A vacsora remek hangulatban telt. Sokat nevettem és viccelődtem vele. A mosolyától pedig úgy éreztem, hogy teljesen megáll a szívem. Miután befejeztük az evést magam után húztam a kanapéhoz.

- Köszönöm Harry ezt a csodás estét. – motyogta és hozzám bújt. A derekánál fogva átöleltem és egy gyenge csókot leheltem a puha ajkaira. A szívem pedig egész végig vadul dübörgőt a mellkasomban.

- Neked tudod, hogy bármit megadnék, amit csak szeretnél. – mondtam és letörtem egy tábla csokit és a szájába adtam. – Nagyon szeretlek. – motyogtam és lepusziltam a szája sarkából egy kis csoki morzsát. Az arcára egy apró mosoly ült ki és a karjait a nyakam köré fonva csókolt meg. A kezeim a derekán pihentek, majd néha-néha fel-le jártak az oldalán. Eleinte gyengéden csókoltam, majd az egész kezdett egy teljesen másik irányba áttérni. Mohóbban és követelőzőbben csókoltam és szinte már alig kaptam levegőt. Uralkodnom kell magamon és muszáj, magam visszafogjam. Nem tehetek olyat, amit később megbánnék. Tiffanyval semmit sem szeretnék elkapkodni. Zilálva váltunk szét egymástól és levegő után kapkodtunk. Ennyire érzelmesen még sosem csókolóztam egy lánnyal sem. Általában ilyenkor már rég letépem róluk a ruhájukat, amit ők örömmel és boldogan fogadnak. De Tif ahogyan már korábban említettem teljesen megváltoztatott. Nem szeretném, hogy azt higgye, hogy csak azt szeretném tőle. Nem lennék képes kihasználni őt. A többi nőt sem akartam kihasználni, de sima szexnél többet nem tudtam elképzelni velük. Nem igazán az én esetem volt egyik sem. – Tif valamit szeretnék kérdezni… - mondtam és kissé elkomolyodtam. Itt az idő Styles, hogy feltedd a kérdést, ami vagy boldoggá tesz vagy pedig…. na, jó gondolni sem merek nemleges válaszra. Muszáj lesz igent mondania, hiszen ő is szeret engem. Látszott rajta, hogy nem tudja, mit szeretnék tőle kérdezni, de a komolyságom láttán kicsit megrémült. Érdeklődve pislogott rám azokkal a gyönyörű szemeivel, amik teljesen elvarázsoltak. Mély levegőt vettem aztán lehunytam a szemeimet. – Lennél a barátnőm? – nyögtem ki végül. Jól van Styles ennél aztán kreatívabb módon is megkérdezheted volna. Látszott rajta a döbbentség, de aztán az ajkaiba harapott és kimondta a számomra a legboldogságosabb választ.

- Hát persze te gügye. – nevetett aztán egy gyors puszit nyomott az ajkaimra. Én pedig ennél boldogabbnak rég nem éreztem magam. Az ujjainkat összefontuk és ismét gyengéd csókokban forrtunk össze. Magamban pedig azt kívántam, hogy ez a pillanat sose érjen véget. Számomra ő jelenti a jelenemet és jövőmet. Vele szeretnék lenni és örökké mellette tölteni a hátralévő életemet. 

Fifteenth

Hi guys!
Hát megérkezett az új rész is egy-két nap csúszással. Eléggé megszenvedtem a résszel, ugyanis nem igazán tudtam, hogy mi történjen benne és az eredmény az ez lett. Nekem ez a rész nem igazán tetszik, de remélem nektek valamilyen szinten mégiscsak elnyeri a tetszéseteket. Köszönöm szépen a pipákat és a kommenteket. Jó olvasást!
Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

A homokban fekve Harryvel úgy éreztem, hogy pillangók ezrei csapkodnak a gyomromban. Harry arca vészesen közeledett az enyémhez, mintha arra készülne, hogy ajkait az enyémekre tapassza. De ezt hülyeség lenne, hiszen unokatestvérek vagyunk. Az unokatestvérek pedig miért is csókolóznának egymással? Biztosan csak egy gyors arca puszit szeretett volna adni és már megint én képzelődők. Morgolódva vette fel a telefont és értetlen arckifejezéssel hallgatta végig, a vonal túlsó feléből érkező hangokat. Majd amikor a telefont kinyomta az ajkai ,,O” alakot formáltak. Értetlenül pislogtam rá ugyanis ő felkelt a talajról és idegesen kezdett el mászkálgatni és telefonálgatni kezdett. Elsőként mintha Louist hívta volna aztán egy második személyt is tárcsázni kezdett. Miután a hívást nem fogadta az a személy Harry még idegesebb lett. Nem mertem hozzá szólni, így felkeltek a földről és kiráztam a hajamból a homokot és a ruhámat is leporoltam. Leültem egy padra és onnan szemléltem, ahogyan Harry a göndör hajába túr és egy másik embert tárcsázott és kérdezgeti arról az eseményről, amiről pár perce tudomást szerzett. Fogalmam sem volt róla, hogy vajon mi lehet az ami ennyire felzaklatta. Azonban mikor csendben hallgatta, amit neki magyaráztak, akkor a tekintetét aggódva rám emelte, majd pár pillanat múlva az ég felé emelte a gyönyörűen zöld szemeit, amiben jó néhány perccel ezelőtt teljesen elmerültem. Mintha az óceán habjai közé merülne az ember, olyan érzés járta át a testemet. Kapkodva szedtem a levegőt és arra vágytam, hogy a puha ajkait az enyémre tegye. Állj Tiffany! Ilyenekre nem szabad gondolnod! Azért mert Liam nem téged választott Sophia helyett, az nem jogosít fel arra, hogy ilyen dolgokra gondolj az ártatlan unokatestvéreddel szemben. Harry talán a puszta gondolattól is rosszul lenne. Ha véletlenül kikotyognám, neki biztosra veszem, hogy távol tartana magától. A telefonom rezegni kezdett a kis táskámban. Egy sms érkezett Nicktől, hogy ha visszamentem Londonba, akkor ideje lenne sort keríteni a fotózásomra. A hír hallatán kicsit összeszűkült a hasam. Mindig is szerettem volna magam kipróbálni, mint modell. De nem szeretnék ismét összeveszni Harryvel azon, hogy Nickel találkozom. Ha már egy puszta mozizáson kiakadt, akkor vajon, miképpen fog reagálni arra, hogy engem fotóznak, miközben Nick is a helyszínen lesz. Bele se merek gondolni, hogy micsoda patáliát csapna. Szerintem képes lenne bezárni a házba és a kulcsot pedig magával vinné, ha esetleg sürgős dolga volna a banda miatt. Épp ezért nem mondom el neki azt sem, hogy Liam volt az a személy, akivel életem első csókja elcsattant. Ahogyan Harryből féltő és aggódó unokatestvér lett szerintem képes lenne nagyon csúnyán összeveszni Liammel és eltiltani a közelemből. Persze azért sem akarom elmondani senkinek, főleg nem a barátnőmnek és a szüleimnek vagy bárki másnak, mert úgy sem hinnék el nekem. Hiszen Liam a média szemében egy tökéletes férfi szerepét tölti be, aki képtelen arra, hogy bármennyire is félre lépjen egy párkapcsolatában is. Az újságok szerint ő a megtestesítője, hogy egy igazi férfinak milyennek kéne, hogy legyen. De azt a média viszont már nem látja, hogy mennyire szenved a szerelmi életében. Hiszen a barátnője nem akar vele egy fél napot sem kettesben eltölteni és még telefonon sem hajlandó vele beszélgetni. Amit viszont egyáltalán nem értek. Sőt szerintem, ha a világ elé kerülne ez a hír, akkor teljes mértékben nem értené meg senki Sophia-t, amiért nem képes törődni a barátjával, akit történetesen szeret. Vagy talán még sem? Nem tudom elhinni egyszerűen azt, hogy miért ne szeretné, hiszen tökéletes, kedves és megértő. Sokan összetehetnék a kezüket, amiért legalább fele ennyire jó tulajdonságú barátjuk lehetne. Ő pedig így bánik vele, amikor tudja jól, hogy Liam mennyire érzékeny fiú. A gondolataimból Harry rántott ki hirtelen, amint a kezemért nyúlt és húzni kezdett maga után.

- Harry mi történt? – kérdeztem aggódva, mire a szemei találkoztak az enyémmel, de az aggodalmon kívül semmit sem tudtam belőle kiolvasni. Látszott rajta, hogy pár pillanat erejéig elgondolkodott, hogy vajon mit mondjon vagy talán, hogy merje-e elmondani.

- Csak valami pletyka ütötte fel a fejét így vissza kell, menjünk holnap Londonba.  Paul még a kezdődő turné előtt le akarja zárni a médiában a találgatások sorait. De ne félj, amint elcsendesedik, akkor még visszajövünk. Persze ha te szeretnél maradni, akkor semmi gond. – mondta, de a láttam, ahogyan elhúzza a száját, miközben azt mondta, hogy maradhatok.

Akár mennyire is szeretem, Anne-t nem bírnák megmaradni itt Harry nélkül. Nem tudnék mit kezdeni magammal, hiszen senkit sem ismerek itt. Természetes dolog számomra, hogy vele tartok, hiszen a srácok is borzasztóan hiányoznának. Mindegyik fiú közül pedig Liam, aki talán boldog, amiért a barátnőjével lehet és helyre hozták a dolgokat. Amikor visszaértünk Anne házához Harry ismét a telefonján kezdett hívásokat intézni, miközben kiment a kertbe, így engem magamra hagyott. Felszaladtam a lépcsőn és a szobánkba elkezdtem a ruháimat a bőröndbe hajigálni. Közben pedig próbáltam megfejteni magamban, hogy mi lehet az a pletyka, amihez a srácoknak a szabadnapjaikon vissza kell utazniuk Londonba. Máskor is voltak róluk pletykák és lesznek is. Minden sztárról keringenek, hiszen az újságírók ezen keresik a kenyerükre valót. Sokszor utána sem járnak a történéseknek, hanem csak megírnak valami szemetet, amit eladhatónak gondolnak, és rögtön felkeltik az olvasók figyelmét. Épp, hogy befejeztem a csomagolást Harry jött be a szobába és eldőlt az ágyán. A fejét az egyik párnába fúrta és furcsa morgás szökött ki az ajkai közül. Érdeklődve pislogtam felé, majd mellé másztam. A karjait a derekam köré fonta és magához húzott. A fejemet a mellkasára hajtottam és valahogy az álom és ébrenlét között lebegtem. Azt hiszem sikerült és mély álomba szenderedjek, ugyanis mikor felkeltem odakint már sötét volt és Harry sem volt mellettem. Kimásztam az ágyból és felkaptam a pizsamám és a hajgumim, majd elindultam a fürdő felé. Megengedtem a kellemes langyos vizet, míg a ruháimat a földre dobtam. Miután a víz kezdett elhűlni gyorsan megmosakodtam, majd a pizsamámba bújva indultam le a nappali felé. Anne valami újságot olvasgatott, míg Harry a kanapén ülve videó játékozott. A figyelmét pedig szinte teljesen lekötötte.

- Na, végre felébredtél. – mosolygott rám Anne, miközben a tekintetét rám emelte. Barátságosan rám mosolygott, míg Harry még mindig azt a vacakot nyomkodta. Lehuppantam mellé és a fejemet a vállának hajtottam és figyeltem, ahogyan a képernyőn rohangál a figurájával és lövöldözi őket. – Gyerekek szerintem én elmegyek és lefekszem aludni. Ti se maradjatok fent sokáig, hiszen kora reggel indultok is vissza. El sem hiszem, hogy ilyen kevés időt voltatok itthon. – sóhajtotta és próbált ránk mosolyogni, de nem sok sikerrel.

- Jaj, anyu amint tudunk, haza jövünk még mielőtt Tiffany is haza menne Amerikába. – magyarázta és megállította a játékot.

- Olyan keveset látlak benneteket azt hittem, hogy idén nyáron együtt leszünk. – folytatta Anne, mire Harry csak a szemeit forgatta.

- Tudod jól, hogy sok dolgom van. Ahogy tudok, haza járok, nem értem miért kell, mindig ezt csináld! – akadt ki Harry, mire én látványosan oldalba böktem, hogy fejezze be a hisztijét. Ám nem sok sikerrel jártam ugyanis ha lehet így fogalmazni még tovább visított azon, hogy ő igen is akkor jön haza, amikor az ideje engedi. Amellett ő egy igazi mintagyerek. Ám amikor látta, hogy eléggé megbántotta az édesanyját akkor már rögtön ment tőle bocsánatot kérni az emeletre. Addig én kezembe vettem a videó játéka irányítóját és megpróbáltam vele játszani. Észre sem vettem, hogy visszajött és leült mellém.

- Bocsi csak kíváncsi voltam, hogy milyen ez a játék, de eléggé béna vagyok hozzá. – motyogtam és visszaadtam neki, mire ő csak jókedvűen kezdett el vigyorogni.

- Játssz csak nyugodtan, de ha szeretnéd, akkor segítek. – mondta és az ölébe húzott és miközben én a játék irányítóját szorítottam, addig az ő nagy kezei körbe fonták az én apró kezemet. Az állát a vállamra helyezte én onnan mondta, hogy merre kell, irányítsam a karaktert. Körülbelül másfél órát játszottunk abban a helyzetben, mert meguntam az örökös vesztésem sorozatait.

Nevetve dőltem oldalra és a fejem alá helyeztem az egyik díszpárnát. Hirtelenjében pedig Harry fölém tornyosult és elkezdett csiklandozni. Ez a tevékenysége mostanában már szokásává vált, amiről nem lenne nagy gond, hogy ha leszokna. Hangosan nevettem és könyörögtem érte, hogy fejezze be, de úgy csinált, mint aki meg sem hallotta. Néha ilyenkor arra gondolok, hogy a rajongóinak a sikítozása már tönkretette a füleit és azért nem hallja meg, amit mondok. Majd néhány pillanat múlva az arca vészesen közeledett az enyém felé, mint ahogyan az ma a játszótéren is történt. A hasamban ismételten megéreztem azt az érzést, mintha pillangók sokasága repdesne. Kapkodva vettem a levegőt és fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálhatnék. Jó ideig habozott, majd óvatosan helyezte az ajkait az enyémekre. Akaratlanul is visszacsókoltam, mire ő belemosolygott a csókba. A kezeimet a nyaka köré fontam, míg ő az alkarjain támaszkodott meg. Gyengéden csókolt és az ajkai elképesztően puhák voltak. A lélegzetének pedig bódító illata elöntötte az elmémet és képtelen voltam ennek az egésznek véget vetni. Bár az eszem azt súgta, hogy ez az egész nem helyes. Levegőhiány miatt váltunk szét és a szemei csak úgy ragyogtak miközben rám mosolygott, amitől nem sok kellett volna, hogy megálljon a szívem. Értem már, hogy a lányok ezrei miért vannak érte ennyire megveszve. Hiszen most élőben is megtapasztalhattam a híres vonzerejét. Néma csend állt be köztünk, hiszen egyikünk sem tudta, hogy mi lesz a másik reakciója. Nem nagyon látszott úgy, hogy ő akarna megszólalni elsőként.

- Öhm én azt hiszem, megyek és lefekszek aludni. – motyogtam és arra vártam, hogy Harry lemásszon rólam. Azonban ő nem vette a lapot, helyette engem bámult csak. – Harry leszállnál rólam? – kérdeztem zavartan és az alsó ajkam rágcsáltam, mint ahogyan mindig akár hányszor zavarba jövők vagy ideges leszek. Ez egy rossz szokásom, de nem tudok róla leszokni.

- Jaj persze. Bocsi. – dadogta és látszott rajta is, hogy ideges lett egy kicsit. Óvatosan felkelt rólam és én pedig percek múlva már az emeleten voltam.

 Ébren feküdtem miközben a gondolataim a lent történt események körül forogtak. Harry megcsókolt. Engem, aki az unokatestvére. Egyszerűen nem tudom, hogy ezt mily módon tudjuk majd megbeszélni. Eddig bármiről tudtam vele beszélgetni, de éppen a fiútémákról nem igazán. Egyébként is elég szégyenlős tudok lenni, így nehezen nyílok meg az ilyen témák előtt. Harryvel pedig ezt nem tudom, hogy beszéljük meg. Ennek az egésznek nem lett volna szabad megtörténnie. De megtörtént és tudjuk jól mindketten, hogy nem volt helyes. De akkor miért nem érzek bűntudatot és titkon miért élveztem annyira? Van egy olyan sejtésem, hogy ő is ezen töri most odalent azt göndör okos buksiját. Az ablak felé fordultam és nem tudom mennyi idő telhetett el mire halk lépteket hallottam, majd megéreztem, hogy bemászik mellém az ágyba. Hosszas percek múlva viszont halkan megszólalt.

- Tif alszol már? – kérdezte, de nem volt erőm hozzá, hogy még megbeszéljük, hogy ez az egész mégis mi volt. Holnap reggel bőven lesz időnk a kocsiban beszélni róla. Lassan vettem a levegőt és nem kellett sokat várjak, hogy az álom csendes birodalmába kerüljek.

Álmomban egy gyönyörű virágos réten sétálgattam. A Nap kellemes meleggel árasztott el és a gyenge szél is a hajammal játszott. Egy kicsivel messzebb megpillantottam Liamet, aki a földön ült és a kezeit tördelte. Azonnal felé szökdécseltem és leguggoltam mellé. Majd mikor a mogyoróbarna szemeit rám emelte lassan és a száját szólásra nyitotta.

- Fuss! Amilyen gyorsan csak tudsz és amilyen messzire sikerül. – hadarta én pedig értetlenül pislogtam rá. Aztán mikor rémülten nézett a hátam mögé, követve a példáját hátra sandítottam. Nick álldogált húsz méterrel arrébb miközben minket figyelt. – Fuss Tiffany! – kiáltott rám Liam, mire én szót fogadva neki rohanni kezdtem. Egy erdőbe értem ahol még mindig szaladtam, hiszen csak az járt a fejemben, hogy futnom kell. Nem értettem, hogy miért, de mivel Liam azt mondta így bízok benne. A bokám kis híján kibicsaklott, amikor egy farönkben megbotlottam. Az egyik térdem le is nyúztam és képtelen voltam tovább menni. Aztán lépteket hallottam és megjelent Harry, aki aggódva pillantott le rám. Majd rázogatni kezdett, amit nem értettem mivel magamnál voltam.

- Tiffany kelj fel! – mondogatta, de ekkor már rájöttem, hogy nem álmodom, ugyanis a valóságban ébresztget. – Jó reggelt! – mosolygott rám, amikor kinyitottam a szemeimet. Ő már rendes ruhában pompázott és a haja is tökéletesen be volt lőve. – Lassan indulni kellene, szóval készülődj. – mondta és végigsimított az arcomon. Nagyot ásítva ültem fel és másztam ki az ágyból. Ő magában mosolyogva leszaladt a lépcsőn, így engem magamra hagyva. Magamra kaptam egy hosszabb felsőt és egy farmert majd a maradék cuccokat a bőröndbe helyeztem. A fürdőben megmostam a fogaimat és a hajamat is alaposan kifésültem.

Aztán a csomagomat magam után húzva indultam le lefelé. Anne a nappali közepén ölelgette a fiát és megígértette vele, hogy amint tud, eljön ismét. Harry csak nevetve bólogatott, hogy édesanyja kedvében járjon. Aztán amikor engem is észrevett rögtön mosoly szökött az arcára és a karjait széttárva várta, hogy csatlakozzak az öleléshez. Percekig ölelt minket, majd nagy puszikat nyomott az arcunkra. Egy gyors reggelizés után pedig könnyes szemekkel köszönt el tőlünk. Amíg Harry a csomagjainkat a kocsiba vitte addig Anne megígértette velem, hogy vigyázni fogunk egymásra. Aztán még hosszas búcsúzkodás után elindultunk Londonba. Harry a rádiót bekapcsolta és ugyan úgy énekelt, mint ide felé jövet. A fejemet a támlának hajtottam és lehunytam a szemeimet. Eléggé fáradtak éreztem magam, amit nem is csodálok. Amikor eléggé eseménydús álmaim vannak, olyankor elvileg csak dobálom magam jobbra-balra és csak forgolódok.

- Tif… - szólalt meg Harry egy fél óra múlva először.

- Hmm? – fordultam felé érdeklődve, de ő csak az utat figyelte, miközben szorosan fogta a kormányt.

- A tegnap estéről szeretnék beszélni veled… - kezdett bele, majd nagy levegőt vett és így folytatta – Annyira sajnálom, fogalmam sincsen, hogy mi üthetett belém. De mióta megérkeztél egyszerűen megbolondulok érted és hiába próbálom magam visszafogni nem sikerül. Egy pillanatig nem tudtam magam kontrolálni és hát megtörtént. De egy valamit nem értettem és most sem értem… egyáltalán nem húzódtál el vagy kevertél le egy taslit sem… miért? – kérdezte érdeklődve és rám emelte a gyönyörű zöld szemeit. Nekem pedig több sem kellett és éreztem, hogy szokásomhoz hűen az arcom lángba borul. Lehunytam a szemeimet és úgy próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy vajon mit is válaszolhatnék erre a kérdésére. Csak nem jelenthetem ki neki pik pakk, hogy mióta vele élek együtt nem közömbös a számomra. Eleinte elhessegettem magamban a gondolatot, de az utóbbi időben egyre többet gondolok rá éjszakánként és arra vágyom, hogy vele aludhassak, miközben átölel.

- Várj… - tettem fel a mutató ujjam és megpróbáltam érthetően beszélni. – Hát, ahogyan te is fogalmaztál rólam valami hasonlót kezdtem el érezni én is irántad. Bár tudom, hogy nem helyes, hiszen unokatestvérek vagyunk Harry. Még ha biológiailag nem is vagyunk rokonok. Kiskorunk óta abban a tudatban nőttünk fel Nem értem, hogy történhetett meg. – hadartam és a kezemet a halántékomhoz szorítottam. Harry nem szólt semmit csak csendesen emésztgette a szavaimat. Kis idő telt el, amire ismét megszólalt.

- Megbántad? – kérdezte aggódva. A válaszom pedig nem csak engem lepett meg hanem őt is.

- Nem. – vágtam rá gyorsan, bármiféle gondolkodás nélkül. Harry arcára pedig egy pimasz mosoly szökött.

- Tudom én is, hogy nem helyes. De mi lenne, ha esetleg megpróbálnánk és adnánk magunknak egy esélyt? Persze nem szólunk róla senkinek. Nem szeretném, hogy a média erről csámcsogjon. Mi lennénk minden címlapon és persze az év botránya díját is én tenném, zsebre azt hiszem. Nem mintha érdekelne más véleménye, hiszen én tudom, hogy szeretlek, és nem érdekel, hogy ki mit gondol az egészről. De szüleink sem repesnének az örömtől és én csak téged szeretnélek megkímélni az utálkozásoktól. Nem akarnám azt, hogy téged zaklassanak a rajongók azzal, hogy szállj, le rólam ugyanis ők szeretnének a jövendőbeli Mrs Styles lenni. – magyarázta, de én csak az ablakon bámészkodtam kifelé. A gondolataim pedig a körül forogtak és magam elé képzeltem a szüleim és Anne arcát, amikor esetleg elmondanánk nekik az egészet. Van egy olyan sejtésem, hogy akkor sosem engednének Harry közelébe. Főleg nem hagynának minket kettesben. Én pedig már a puszta gondolattól is rosszul leszek és kétségbe esek, hogy nem is olyan soká, de vissza kell menjek Kaliforniába. Nem tudom, hogy mit fogok kezdeni magammal és az életemmel Pasadenában. Tudom, hogy borzasztóan fognak hiányozni a srácok. Így is nehezen viseltem, hogy olyan ritkán látom Harryt, de ha valóban titokban összejönnénk, akkor van egy olyan sejtésem, hogy feladnám az ottani életemet és képes lennék átjelentkezni, mondjuk Oxfordra, a főiskolára. Mégis csak közelebb lenne Harry és a mostanra már új legjobb barátaim. Amíg a gimnazista éveimet töltöttem sosem voltam bulikba és nem is tartoztam a népszerű lányok körébe sem. Ugyanis az agyatlan focistákat örökösen leráztam magamról. Így pedig egy idő után csak a kötelező iskolai rendezvényeken tettem le a tiszteletemet. A többi suli bálon pedig otthon néztem a kedvenc sorozatomat, a Vámpír Naplókat. Számomra sokkal többet ért egy sorozat, mint hogy valamelyik idétlen leitasson, majd lefektessen, és esetleg teherbe ejtsen. Az utóbbi időben így is eléggé sok tini terhesség ütötte fel a fejét az iskolánkban és az államokban is. Nem terveztem közéjük tartozni. Egyszer majd természetes dolog, hogy szeretnék kisbabát, de azt nem tíz éven belül gondoltam. Egészen tizenkét éves koromtól kezdve van egy fontossági listám, aminek a pontjait az óta is betartottam. Befejezni sikeresen a középiskolát aztán főiskolára menni. Jó állást szerezni és karriert építeni. Azután pedig férj és gyerekek. Az utóbbi kettőt mindenképpen későbbre tartogatom, hiszen nem szeretném elsietni a dolgokat. Reményeim szerint sikeres életet sikerül felépítsek a terveim alapján.