Happy Birthday Liam!

Hi Guys!
Nagyon boldog születésnapot szeretnék innen is Liamnek. Úgy terveztem, hogy a születésnapja alkalmából is mindenképpen lenne új rész, de sajnos ez nem sikerült és valószínű, hogy holnap sem tudom feltenni, mert nem sikerült befejezzem. A héten nem vagyok otthon és a hétvégén sem így a rész jobb esetben szerdán érkezik. Ha iskolakezdésig nem kerülne fel akkor kellemes tanévkezdést kívánok mindenkinek - bár amennyire egy tanévkezdése kellemes lehet-. Még egyszer nagyon de nagyon boldog szülinapot a mi Payno hősünknek! :)

#2 Award

Hi Guys!
Ismét nem résszel hanem a blog második díjával jelentkezem, aminek szintén nagyon örültem. Szeretném is megköszönni Krisztinek, aki a Secrets című fantasztikus blogot írja.

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat,és tedd ki,hogy kitől kaptad! 
2. Olvasd el annak a blogját,akitől a díjat kaptad!
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról!
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról!
5. Válaszolj 12 kérdésre!
6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban!
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez,akitől kaptad,hiszen ezzel jelzel neki!Ez lehet kritika,véleményezés, vagy kritika,a lényeg hogy építő jellegű legyen!
8. Cseréljetek linket!
9. Küld tovább 12 embernek a díjat!
10. Tedd ki a "plecsnit" jól látható helyre,hogy az én blogomra vezessen!

12 dolog Kriszti történetéről: 

1. A főszereplő lányt Taissa-nak hívják
2. Taissa szülei elváltak a történetben 
3. A lány bátyja eltűnt
4. A főhős lány az apjával élt a válás után
5. Taissa édesapja az új barátnőjéhez költözik
6. A lány az édesanyjához költözik
7. Londonban játszódik a történet 
8. Taissa édesanyjának a barátja Harry 
9. Harrynek van egy testvére Gemma
10. Leginkább a főhős lány szemszögéből vannak megírva a részek
11. Harry két barátja Louis és Liam
12. Harry első benyomásra eléggé rossz fiúnak fest, de valahol mélyen van egy jó oldala is szerintem

12 dolog a saját történetemről:

1. Tiffany Mills-t csecsemő korában örökbe fogadták
2. Londonban született akár csak a mostoha unokatestvére
3. Az unokatestvére Harry Styeles
4. Tiffany Amerikába költözött a nevelőszüleivel
5. Az érettségije után látogatóba utazik unokatestvéréhez
6. Az idő teltével Harry beleszeret Tiffanyba, aki szintén vonzódni kezd a fiúhoz
7. A történetnek semmilyen valóság alapja sincsen, hiszen a saját képzeletem szüleménye
8. Amikor Harry bemutatja a lányt a legjobb barátainak, ők teljesen a szívükbe zárják
9. Tiffany és Liam között egyéb szerelmi szállak fonódnak 
10. Harry rettentő féltékeny lesz barátjára aki egyben a bandatársa is, amikor tudomást szerez róla, hogy Liam és Tiffany között mi is van pontosan
11. A történet maga fanfiction, de nem sablon szerű
12. Még számos fordulat fog következni a történetben, aminek köszönhetően a történet vége nem kiszámítható

Válaszok a kérdésekre:

1. Mit gondolsz a történetről? - Nekem személy szerint elnyerte a tetszésemet. Korábban nem nagyon találkoztam ehhez hasonló történettel. Izgatottan várom a további folytatást.
2. Ki a kedvenc szereplőd? - A kedvenc szereplőm azt hiszem Taissa lett
3. Mit gondolsz a fogalmazásomról? - Érdekesen  és szépen fogalmazol. 
4. Szerinted mi történt Kathyvel valójában az 5.részben? - Hát őszintén bevallom, hogy elég sok összeesküvés elmélet kavarog tőle a fejemben. Eleinte arra tippeltem, hogy netán Harry bántalmazza vagy esetleg az ex férje. De azt is eltudnám képzelni, hogy Taissa testvérének valamilyen mocskos ügye lehet a dolgok hátterében. Azonban megeshet, hogy túl sok krímit nézek :D
5. Olvasni fogod a történetet? - Természetesen igen, így fel is iratkoztam ;)
6. Szimpatikus Taissa személyisége? - Nekem teljesen szimpatikus.
7. Szerinted ki fogja felkavarni Taissa életét? - Szerintem Niall lehet majd az az illető.
8. Mi a véleményed Harry karakteréről? - Hát Harry a legelső találkozáskor elég szimpatikusnak tűnt, majd kezdtem egy kicsit bunkónak gondolni, de ahogyan az ő szemszögéből olvashattuk a történet úgy szimpatikussá vált.
9. Hiányolsz valamit a történetből? - Nem igazán.
10. Találkoznál valamelyik szereplővel?Ha igen kivel? - Szívesen találkoznék Harryvel.
11. Összejön valaha is Taissa és Harry? - Én szurkolók nekik szóval remélem, hogy igen.
12. Mi lehet valójában Kathy és Harry közt? - Hát szerintem nem lehetnek úgy együtt, mint ahogyan azt Taissanak elő adták amikor hozzájuk költözött. Én arra tippelnék, hogy Harry valami testőr szerű lehet. De itt is több elmélettel szórakoztam a gondolataimban 

Az én kérdéseim:

1. Mi volt a véleményed a blogról olvasás előtt? 
2. Miben változott az előző véleményed a történet elolvasása után?
3. Ki a kedvenc karaktered? 
4. Mit gondolsz Tiffany karakteréről? 
5. Melyik szereplő bőrébe bújnál szívesen? 
6. Továbbra is olvasni fogod a történetet? 
7. Szerinted mekkora botrány lesz, ha az a bizonyos családi titok napvilágot lát?
8. Szerinted milyen a fogalmazásom?
9. Mire tippelsz, Tiffany és Liam együtt maradnak a történet végén?
10. Mennyire sablon sztori szerinted ez az egész?
11. Az előzetes és az eddigi cselekményszálak alapján meg tudnád tippelni a történet végét? 
12. Melyik fiúnak drukkolsz, hogy esetleg vele legyen Tiffany?

Díjazottjaim: 

1. M Klau - Story Of My Life
2. Szandra94 - Find that girl
3. Fray Hastrain - My brother
4. Do_Payne - Stole my heart
5. Zoe Samantha Goldenwin - She's not afraid 
6. Abby - Heart
7. Effy - Beautiful War
8. Des Tiny - Electronic Lov3
9. Zsófia Rába - Half a Heart
10. Anita - Friendship or love?
11. Lorena White - Halálhoz viszel
12. Bianka Kovács - Secret of my dreams

Twenty-fourth

Hi Guys!
Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és persze az új féliratkozásoknak is nagyon örülők.
Mivel már nincs egy hét és véget ér a jó élet, mert elkezdődik az iskola kevesebb időm lesz nekem is, mint mindenki másnak főleg hogy végzős is leszek így nem sok időm fog maradni az írásra. Így a heti 2 rész sajnos visszacsökken heti egyre. De addig is élvezzétek ki a szünet utolsó napjait én is ezt fogom tenni.
Jó olvasást!
Puszi Fanni~

~Liam Payne~

Levegőért kapkodva váltam el az ajkaitól és szorosan magamhoz öleltem. Úgy tartottam erősen magamhoz mintha az életem múlna azon, hogy velem legyen. Attól féltem, ha elengedem, akkor eltűnik és ez az egész csak egy álommá válik, ami majd szertefoszlik, amint felébredek és magamhoz térek. Az pedig eléggé rosszul esne, sőt bele bolondulnék, abban biztos vagyok. A lélegzete súrolta a nyakamat, ahogyan az arcát a nyakam és a vállam közit kis résbe rejtette. Az egyik kezemmel fel-le simítottam a hátát és egy gyenge kis puszit nyomtam a fedetlen vállára. Közben pedig halkan dúdolgatni kezdtem a Change my mind című számunkat. Ezt a dalt még jóval azelőtt írtuk, hogy találkoztunk volna, de úgy érzem tökéletesen illik a helyzetünkhöz. Tiffanyval egyszerűen sosem tudom eldönteni, hogy egyszerűen csak barátok vagy pedig többek volnánk. A fiú és lány közti barátság amúgy is egy picit komplikált, hiszen nem lehet tudni, hogy a másik többet érez-e a másik iránt, és ha azt a másik féllel közli, akkor talán vagy egy boldog párkapcsolat veszi kezdetét vagy pedig egy barátság ér véget. De a mi esetünk az ennél is bonyolultabb. Ő tudja azt, hogy én mit érzek iránta, hiszen közöltem vele azon a bizonyos éjszakán és az ő szakítását megelőző éjjelen. Most pedig jó néhány perccel ezelőtt ő is bevallotta azt, hogy én érdeklem már egészen régóta. Korábban kellett volna lépnem és nem pedig akkor, amikor talált magának mást, aki mellett boldog lehet. De most hogy már tudom nem éri meg a múlton rágódni. Hiszen itt vagyunk a jelenben, amit ki kell használnom. Egyelőre nem hiszem, hogy megmerném kérdezni azt, hogy a barátnőm legyen. Hiszen most ért vége a kapcsolata Harryvel. Vele is meg kell beszélnem ezt az egészet, hogy én és esetleg Tiffany egy párt alkossunk. Tudom nem lesz egyszerű, de azért megpróbálok vele felnőtt és értelmes ember módjára beszélgetni vele.

- Lassan menni kellene… - moytogta Tif. A hangja pedig ismét bűvöletbe ejtett.

- Még egy kicsit maradjunk. – kérlelem és kissé eltoltam magamtól csakhogy az arcát láthassam. A szemei csillogtak az izgatottságtól és az arca is kipirult volt az iménti csókcsatánktól. Lassan hátradőltem a homokban és a fejemet az egyik karomra hajtottam. Tif kis habozás után követte a példámat, de az ő fejét a mellkasomon pihentette. A szabad karommal pedig átöleltem.

- Tényleg ideje lenne menni a többiek is már biztos haza értek. – suttogta bátortalanul.

- Nem hinném, mert Niall elég sokat készült a mai estére. Szerintem még egy jó darabig nem érnek ők sem vissza. De ha megígéred, hogy a következő estén is kijössz, velem akkor mehetünk, ha annyira szeretnél. – tettem fel a kompromisszumot egy ravasz mosoly kíséretében. Az alsó ajkát rágcsálta, amíg a válaszán gondolkodott.

- Legyen. – egyezett bele és egy gyors puszit nyomott az arcomra, amitől széles vigyor terült szét az egész képemen. Feltápászkodtam a homokról és leporoltam a ruhámat majd az egyik kezemet Tiffany felé nyújtottam. Mosolyogva fogadta el a segítségemet és felhúztam a talajról. Amint talpra állt nem engedte el a kezemet, aminek igen csak örültem. Egy kicsit gyönyörködtem benne aztán a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz és kissé lehajolva egy lány csókot nyomtam a puha ajkaira. Egyszerűen nem tudok betelni vele, hogy újabb és újabb csókot ne csennék tőle. De a többiek előtt vissza kell fognom magamat. Remélem az előttünk álló többi randi egyikén lesz annyi bátorságom megkérdezni tőle, hogy lenne-e a barátnőm ország világ előtt. Ha igen akkor tudom, hogy sokan nem fogják kedvelni pusztán azért, mert a barátnőm. De persze sok olyan ember is fog akadni, akik ugyan úgy fogják őt imádni, mint ahogyan én is. Egymás kezét szorongatva indultunk meg abba az irányba, amelyből jöttünk. Fél óra csatangolás után viszont rátaláltunk a villára, ahol a nyaralásunk alatt meghúzzuk magunkat. Odakint még megöleltem Tiffanyt és egy gyengéd csókcsata keletkezett belőle. Az ujjai a hajamba túrtak majd a tarkómat cirógatta. Minden erőmet bevetettem, hogy visszafogjam magamat. Nem szeretnék vele kapcsolatosan semmit sem elkapkodni. Hiszen félek, hogy esetleg megijeszteném. Zihálva váltunk szét egymástól és levegő után kapkodtunk. Tif után mentem csak be az ajtón, hogy megbizonyosodjak róla hátra fordulva, hogy senki sem követett és fényképezet le minket, ami pár percen belül az interneten kötne ki. Kettőnket pedig még elég kellemetlen helyzetbe sodorna. Odabent Louis ücsörgött a kanapén és elég idegesnek tűnt. Azonban amikor meglátott minket egy kissé megkönnyebbültnek látszót. A tekintetével a húgát kereste, de csalódnia kellett amikor senki sem jött be utánunk.

- Niall és Lottie? – kérdezte aggódva, mint egy jó báty. Tif pedig kétségbeesetten pislogott rám úgy, hogy Lou azt ne lássa.

- Ők kicsit tovább sétálnak úgy döntöttek. De nyugi Tommo ne aggódj Niall kiválóan vigyázz a húgodra. Feleslegesen ücsörögsz itt és várod őket ahelyett, hogy elfeküdnél és aludnál. Elég fáradtnak tűnsz. – magyaráztam neki és úgy látszott, hogy fontolóra veszi a tanácsomat, hogy az ágyába bújjon.

- Igazad van. Csak tudod mégis egy idegen helyen vagyunk és Niall pedig világsztár akit bárhol felismernek. Azon gondolkodtam, hogy mi van ha egy csapat őrült rajongó megrohamozza őket? – hadarta és közben rémülten kapkodta a szemeit kettőnk között.

- Minket sem ért semmi. Sőt oda se jött hozzánk senki szóval továbbra is nyugodtan töltik az idejüket. – nyugtattam meg és lezökkentem a kanapéra.

- Srácok én azt hiszem, megyek aludni. Jók legyetek és Louis szerintem is megnyugodhatsz nem fog bántódása esni a húgodnak. – mosolygott rá és óvatosan megölelte.

- Igazad legyen hercegnő. Álmodj szépeket. – nyomott egy puszit a homlokára és közben gyengéden ölelte magához. De egyáltalán nem voltam féltékeny mivel tudom, hogy Louis nem úgy gondol rá, mint egy nőre, ahogyan eleinte tette, hanem már szinte a fogadott húgának tekinti. Miután kibontakozott Louis karjai közül óvatosan az ölembe mászott és a karjait a nyakam köré kulcsolva bújt hozzám. Majd óvatosan megpuszilta a nyakamat úgy, hogy Louis abból semmit se vegyen észre. Aztán az arcomra is nyomott egy puszit. Szívem szerint vele aludnék, de félek, hogy reggel esetleg Harry találna ránk és kiverné a cirkuszt. Tudom, hogy beszélnem kell vele azért is, mert mégis csak az unokatestvérével kívánok tovább randevúzni, aki nem olyan régen még az ő barátnője is volt egyben. Ha pedig elkezdenénk titkolózni előtte abból, semmi jó nem sülne ki. Nem akarom a barátságunkat a hazugságokkal elrontani.

- Jó éjszakát Tif. – simítottam végig a haján miközben próbáltam magam visszatartani, hogy ne csókoljam meg. Túlságosan lassan kelt ki az ölemből, amit egyrészről nem is bántam, de féltem, hogy Tommo esetleg majd komplikálni kezd szokásához hűen.

- Jó éjt fiúk. – intett mosolyogva, majd pár pillanat múlva el is tűnt a sötét folyosón. Én pedig kettesben maradtam Lou barátommal.

- Azt hiszem, igazatok van és jobb lesz, hogyha ledűlők és alszok egyet. – mondta, majd egy nagyot ásított miközben nyújtózkodott egyet.

- Rendben. – bólogattam. – Én is azt hiszem, elfekszek, de előtte iszom egy pohár vizet. – tettem hozzá. Magamban pedig reméltem, hogy Louis addigra már az ágyába fog feküdni. A legtöbb szoba kétszemélyes, de nem volt olyan szerencsém hogy Tiffanyval kerüljek egy szobába. Pedig szívesen aludnék vele összebújva, mintahogyan azt pár alkalommal már megtettük. De akkor még semmi az égadta világon nem volt közöttünk. Egyedül a lányok kaptak közös szobát, mivel Louis kikötötte, hogy Niall nem aludhat együtt a húgával. Ezzel pedig azt próbálja a szerelmespár tudatára hozni, hogy tilos a bármilyen testi kapcsolat létesítése. Más szóval Niall nem fektetheti meg a testvérét mivel még kiskorú. De Niall hiába bizonygatta, hogy nem készül semmi ilyesmire, amivel esetleg megronthatja Lottiet. Azonban Louis nem hitt neki mivel elmondása szerint úgyis megtennék. Hosszas perceken keresztül kortyolgattam azt az egy pohár hideg vizet, majd a szobám felé indultam. Úgy tűnt Louis elaludt így óvatosan nyitottam be Tiffanyék szobájába. Egy atlétába és egy vékony kis rövidnadrágban ült az ágyán és amint megpillantott mosoly kúszott az arcára.

- Tudtam, hogy bejössz még. – suttogta és a hangjából azt véltem kivenni, hogy jót szórakozik rajtam.

- Azt képzelted, hogy a nélkül lefeküdnék aludni, hogy ezt még megtegyem? – kérdeztem tettet felháborodást színlelve majd az arcát a tenyerem közé véve csókoltam meg. A kezeim a derekára és a fedetlen hasára kalandoztak, amíg az ő kezei ismét a hajamat túrták. Lassan távolodtam el tőle. – Jó éjt királylány. – mosolyogtam rá és kislisszoltam a szobájából. Majd az én szobámba érve ledobáltam a ruháimat és még egyszer lezuhanyoztam. Perceken keresztül csorgattam magamra a kellemesen langyos vizet. A gondolataim között pedig csak Tiffany arca és neve villogott. Az arcomon pedig ott díszelgett az a boldogságtól való levakarhatatlan vigyor. Az álmaimban pedig Tiffanyval sétálgattam a ragyogó napsütésben a tengerparton. Alig várom, hogy ezt bármikor megtehessem vele a világ bármelyik pontján. Büszkén akarom felvállalni, hogy ő az a lány, akinek sikerült elrabolnia Liam Payne szívét.

Kora reggel ébredtem fel arra, hogy a napsugarak melengetik az arcomat. Közben pedig a lenge kis szél lebegtette a függönyt. Jó ideig sütkéreztem az ágyamba fekve, majd kimásztam az ágyból. Magamra rángattam egy rövidnadrágot és a fürdőbe vonulva igyekeztem emberi külsőt varázsolni magamnak. Hosszas perceken át babráltam a hajammal majd miután sikerült normálisan belőnöm a konyhába igyekeztem. A hűtőszekrény tele volt jobbnál jobb ételalapanyagokkal. Gondolom a tulaj tölthette fel a vendégek, vagyis a mi számunkra. Elhatároztam, hogy készítek valami reggelit a többiek számára hadd örüljenek, mikor felkelnek, és terített asztal várja őket. Úgy gondoltam, hogy tojásrántottát és virslit dobok össze nekik. Közben pedig egy adag kávét tettem fel főni. Szerencsére az egyik polcon találtam egy doboz kakaóport is így a kisebbek biztosan örülni fognak. Miközben a rántottát és a virsliket sütögettem akaratom ellenére is dúdolgatni kezdtem. Közben pedig a kész virsliket egy tányérra pakolva az asztalra tettem. A teraszon terítettem meg, hogy reggelizés közben élvezhessük a természet nyújtotta gyönyörű tengert és a felette repkedő sirályokat. A kakaókat elkészítettem és a két bögre kávét is a tálcára helyeztem. Nem kellett sok idő és lassan egymás után sorjában találtak ki a szobájukból. Harry eléggé morcos fejet vágva csoszogott elő. Niall és Lottie kéz a kézben ült le az asztalhoz. Majd Louis is csatlakozott melléjük. Aztán Tiffany is megjelent és barátságosan köszönt mindenkinek. Leült Harry mellé, aki szinte tudomást sem vett a mellette ücsörgő lányról. A többiek rosszállóan rázták meg a fejüket és szúrós szemekkel méregették a göndör hajú fiút. Tif pedig egy savanyú mosollyal az arcán intett, hogy nem érdemes vitát kezdeményezni. Elég gyerekes viselkedés ez Harry részéről. Értem rendben van az, hogy szakítottak, de attól még az unokatestvére is. Aki alig pár hét múlva visszamegy Amerikába és lehet, hogy nem fogom látni jó ideig. Hacsak fel nem ülők egy gépre és utazom el meglátogatni. Borzalmas lesz nélküle az életem az biztos. Főleg most, hogy nem fogom tudni kedvemre csókolgatni és ölelgetni. Szerencsére a modern technika már segít azon, hogy az internet segítségével tarthassuk a kapcsolatot és videón keresztül beszélgessünk. De mégsem olyan lesz, mintha mellettem lenne. Több ezer kilométer fog minket szétválasztani egy óceánnal együtt. Hiszen mégiscsak másik kontinensen lesz. A meglátogatása pedig nem olyan lesz, mintha csak a másik szomszédos városba utazna vissza. A turné pedig nekünk is hamarosan a kezdetét veszi így minden időnket a rajongóknak szenteljük. A szabad perceinkben pedig pihenünk. Tiffanynak pedig ott lesz a főiskola, ami az ő idejét fogja kitölteni. Rengeteg tanulnivalója fog akadni és biztosan új barátokra is tesz szert, akikkel majd a jobbnál jobb főiskolás partikra fognak eljárni. Szívesen járnék én is főiskolára és laknék kollégiumban, mint minden normális korombeli gyerek. De nekünk, négyünknek az a lehetőség nem adódott meg mivel énekesek lettünk, akiket valami varázslatos csoda módján világszerte szeretnek. A gondolataimba mélyedve ültem le Tiffany másik oldalára és kortyoltam bele a kávémba.

- Mi a mai program? – érdeklődőt Louis miközben beleharapott egy virslibe.

- Béreltem egy hajót így hajókázunk egyet. Tízre kell, a kikötőbe érjünk, szóval reggeli után mindenki gyorsan készüljön el, különben az itt marad. – magyarázta nevetve Niall.

- Merre voltatok az éjjel? – kérdezte Louis, miközben a felsőtestével a húga felé fordult.

- Sétálgattunk a tengerparton és Niall ruhástól szaladt bele a vízbe aztán véletlenül elesett benne és tiszta víz lett. A további beszélgetésükre pedig nem tudtam figyelni, mert a gondolataim már a ma este körül keringtek. Ma este is le szerettem volna nyűgözni Tiffanyt valamivel. De egyelőre fogalmam volt róla, hogy mégis mivel tudnám elbűvölni. A reggeli befejeztével rám és Harryre hárult a feladat, hogy a konyhát és az asztalt rendbe szedjük. Természetes dolog, hogy amikor nyaralni jövünk még itt is én takarítok mindenki után. Csendben pakolgattam a dolgokat a helyére. Hazza pedig ugyan azt tette majd egyszer csak megszólalt.

- Liam tudom, hogy nem érdemlem meg a segítséged, de szeretnélek megkérni valamire. – kezdett bele, míg én érdeklődve fordultam felé. – Beszélnél Tiffanyval arról, hogy én meg ő…? Ki szeretnék vele békülni. De félek, hogy nem állna velem szóba. Megtennéd a kedvemért pajti? – kérdezte reménykedve. Akár mennyire kedvelem Harryt mivel az egyik legjobb barátom, de úgy éreztem, hogy nem lennék rá képes. Már nem állok olyan messze attól, hogy meghódítsam Tif szívét és elérjem azt, hogy a barátnőm legyen. Nem segíthetek Harrynek visszahódítani magához.

- Sajnálom, haver attól tartok ezt nem tehetem. Ő a te unokatestvéred és te baltáztad el, ami azt jelenti, hogy neked is kell helyre hoznod. Ha a barátja nem tudsz lenni, akkor pusztán maradj az unokatestvére. Mindkettőtöknek sokkal egyszerűbb lenne, hidd el, ha elfelejtenétek azt a beteg dolgot, ami köztettek volt. Hadd lépjen tovább és ugyan azt kellene neked is tenned. – tanácsoltam neki és belül pedig egy kisebb bűntudatot éreztem. Nem vártam meg a válaszát és a hálószobába siettem.

 Magamra kaptam egy fehér pólót és a tükörbe pillantva még egyszer megigazítottam a hajamat. A telefonomat zsebre süllyesztve lépkedtem a nappaliba, ahol Tiffanyn és Lottien kívül mindenki ott várakozott. Majd pár perc múlva megérkezett a taxi amit Niall hívott, hogy mégse kelljen átgyalogolni az egész utat. Ekkora már a lányok is előbukkantak. Tiffanyn egy fekete fehér csíkos felső volt és egy piros rövidnadrág a haját pedig egy copfba kötötte. Gyönyörűen nézett ki és nem sok kellett volna hozzá, hogy azonnal átöleljem és az engedélye után ismét megcsókoljam. Jobb lesz, ha tudatjuk mindenkivel, hogy kettőnk között valami egészen komoly kapcsolat kezd kibontakozódni. De előbb beszélnem kell erről Harryvel és Tifel is, hogy valóban szeretné-e ő is ezt az egészet úgy, ahogyan én. A taxival az út a kikötőig körülbelül negyed óra volt. Közben mindenki kifelé nézelődőt az ablakon és néha ámultunk a csodás tájon, amit a tengerpart nyújtott. Majd a hajóhoz érkezésünk után az események teljesen felgyorsultak. Először a partmentén hajóztunk, hogy jobban szemügyre vehessük a szigetet. Személy szerint nagyon élveztem, ahogyan azt is amikor Tif félre csalt egy eldugottabb részre és kis híján a falnak nyomott és megcsókolt. Hirtelen teljesen ledermedtem, ami nekem egyáltalán nem szokásom. De megfigyeltem saját magamat, hogy mióta Tiffany az életem része, és ha vele vagyok, akkor egy teljesen új Liam válik belőlem. Nem érdekelnek a szabályok, ahogyan az sem, hogy mi helyes és mi nem. Teszek rájuk magasról és csak a pillanatnak élek. Túl sokat gondolkodtam eddig is azon, hogy randizni hívjam. Sokkal előbb kellett volna cselekednem és akkor nem került volna bele abba a furcsa kapcsolatba Harryvel. De még épp időben kaptam észhez és hívtam el randizni ahol sikerült végre ismét egy különleges helyzetben megcsókolnom, ami elég emlékezetes lesz számomra. Majd ahogyan a csókba belenyögött akkor észleltem fel, hogy nem csókoltam vissza. Ezt pedig amilyen gyorsan csak tudtam kérés nélkül végeztem el. Azonban amilyen gyorsan és váratlanul ért olyan gyorsan is lett vége. Majd egy puszit nyomott az arcomra és vissza is ment a többiekhez engem pedig magamra hagyott. Pár percbe telt az, hogy rendbe szedjem az arcvonásaimat és magamat egyaránt aztán csatlakozottam a társaimhoz. A sétahajókázás után az ebédet egy kikötő melletti étteremben fogyasztottuk el. Valami kagylós pizzát rendeltem és meg kell jegyeznem, hogy elnyerte az íze a tetszésemet. Niall valami tengeri herkentyűkből álló salátán nyamogott míg a többiek a délutáni programról társalogtak. Louis a szörfözésért küzdőt, míg a lányok inkább a fürdőzés és a napozás mellett tették le a voksukat. Szívesen maradtam volna Tiffany mellett és fürödtem volna vele a napfényben, de a szörfözés az egyik gyengepontom. Nem mindig van időm elutazni különböző tengerpartokra, hogy erre a hobbimra szenteljem, a szabadidőm perceit pedig szívesen megtenném. Így hát most éltem a lehetőséggel és a srácokkal tartottam. A deszkámmal egyszerűen leírhatatlan érzés a hullámokat szelni. Olyankor az adrenalin szintem a magasban szárnyal. Ezzel pedig nem csak én vagyok így, hanem a jó öreg Tommo barátom is. Ő beszélt rá először, hogy próbáljam ki ugyanis tetszeni fog. Eleinte húztam a számat, majd a végén addig győzködött, amíg végül beadtam a derekam.  Mostanra pedig az egyik legkedvesebb hobbimmá nőtte ki magát ez a sport. De a gondolataim mélyén már a ma esti randevút terveztem. Különlegesnek kell lennie és sikerült ki találnom, hogy mi is legyen a program. Már csak annyit kell kitalálnom, hogy a többieknek mit fogok mondani, hogy miért nem leszünk ismét velük. Tudom, hogy ismét hazudni fogok nekik, amiért már előre lelkiismeret furdalásom van, hiszen nem ezt érdemlik. Azonban Tiffanyval akarok lenni kettesben és semmi más nem érdekel csak Ő. 

Mozgalom az elfeledett bloggerekért

Hi Guys!
Ezúttal nem résszel hanem a blog első díjával jelentkezem, aminek nagyon örültem.
Nagyon szépen köszönöm ezt a fantasztikus díjat Klau M-nek, akinek a blogját ITT tudjátok megtekinteni :)

Feltételek:

• Megköszönöd annak, akitől a "díjat" kaptad, hiszen ennyi mindenkinek jár, az alapműveltség része.
• Elolvasod annak a blogját, akitől kaptad.
• Ha tetszik, hagyj nyomot magad után, hiszen ennyit megérdemel főleg, ha a tetszésedet is elnyerte! Ha nem, akkor ezt kihagyhatod.
• Írj három dolgot, ami tetszett a történetben, vagy az íróban.
• Írj két dolgot, amin viszont még javíthatna! Ennél a lépésnél figyelj, hogy ne legyen bántó, és a tanácsaid építő jellegűek legyenek!
• Írj egy kis ajánlót, hogy mit gondolsz összességében kinek ajánlod, stb.
• Küldd tovább embereknek de figyelj, hogy legyenek köztük olyanok, akik szerinted jól írnak, de nem kapnak elég figyelmet! Küldheted híresebb blogoknak is, így többen megtudhatják, hogy van ez a mozgalom, és persze az ő történeteiket sem ismeri mindenki, egy kis plusz mindenkinek jár! Csak kérlek figyeljetek arra, hogy annak már ne küldjétek, aki 40-szer megkapta!
• Rakjátok ki a blogotok modulsávjába ezt a képet de úgy, hogy erre a bejegyzésre mutasson!

Ami tetszik Klau M blogjában: 

• Ugyan a blog csak most kezdődik, így még nem tudok nagyon sok mindent mondani csupán annyit, hogy egyszerűen imádom úgy ahogy van.
• Tetszik ahogyan a főszereplő lány karakterét megformázta, aki egy igazán erős lánynak tűnik.
• Az is tetszett, hogy az idővel nem felejtette el, amit akkor a srácok mondtak róla és amikor ismét találkoztak nem küldte el őket a búsba hanem visszafogta magát.

Ami kevésbé tetszik Klau M blogjában: 

• Ilyet nem tudok írni, mert nekem így tetszik az egész ahogy van

Ajánló: 

Mindenkinek ajánlóm ezt a blogot, aki szereti a régi barátságból fűződő kissé komplikált kapcsolatos történeteket. 

Akiknek tovább küldöm: 

Do_Payne - Stole My Heart

Zsófia Rába - Half a Heart
Fray Hastrain - My Brother

Abby - Heart

Twenty-third

Hi Guys!
Sajnálom az ismételt késést, de elég mozgalmas hetem volt így nem nagyon volt időm írni. Azonban a hajnali fél 4ig való írásom során sikerült befejezzem az új részt is. Személy szerint ez a rész sikerült eddig a legjobban így remélem, hogy sikerül elnyernie a tetszéseteket. A történetből pedig már nincsen vissza olyan sok. Számításaim szerint minimum ezen kívül még 7 rész plusz az epilógus van vissza. Azonban elgondolkodtam rajta, hogy megpróbálkoznék egy második évaddal is ha persze van olyan, aki majd a továbbiakban is szívesen olvasná az írásomat. Viszont nem akarom a drága időtöket lopni szóval jó olvasást!

U.i. : Mi a véleményetek a srácok új klipjéről? Szerintem fantasztikus lett és a fiúk is elképesztően néznek ki benne. Nagyon remélem, hogy még nagyon sok hasonlóan remek klippel fognak elődrukkolni számunkra.

Puszi Fanni~

~Liam Payne~

Rajta Liam képes leszel rá, hogy kimond azt az egyszerű mondatot, vagyis inkább kérdést. Nem fog érte senki lelőni sem megkövezni. A legrosszabb dolog, ami történhet, hogy ismét kikosaraz. De muszáj lesz kockáztatnom, mert tudnom kell, hogy érez-e valamit irántam. Ha eljön velem valami furcsa, de egyben csodálatos módon, akkor nagyon oda kell tennem magam, hogy lenyűgözzem. Nem szabad majd semmit sem elszúrnom. Az egészet meg kell, tervezzem. Tökéletesnek kell lennie, hiszen mégis csak az a tét, hogy bebizonyítsam számára azt, hogy én vagyok a tökéletes partner számára. Mindig számíthat rám és nem akarom őt kihasználni, hogy egy pár éjszakai alkalom után kidobjam. Nem lennék rá képes, hogy olyan csúnya módon kihasználjam akár egy régi farmert. Sőt nem csak őt nem merném kihasználni, hanem egy nőt sem. Egy dolog miatt aggódom csak és az a valaki nem más, mint Harry. Nem beszéltem vele a történtekről, hogy az ő szemszögéből is láthassam a dolgokat. Bár Louisnak beszélt az érzéseiről Tiffany iránt, aki persze továbbadta nekem. Harry pedig valóban érezz valami egészen komolyat a lány iránt, aki felé én sem közömbös érzelmeket táplálok. Ha pedig ez igaz, akkor képes leszek visszafogni a saját érzelmeimet és jó barát módjára segíteni neki kibékülni azzal a lánnyal, akibe teljesen beleestem már az első percektől kezdve? Tegyem kockára egy kapcsolattal a Tifel való barátságomat is azért, mert szerelmes lettem belé és harcolok érte, amikor közölte velem, hogy más fiút szeret már? Nyilván egy normális ember nem tenné meg azt, amire én készülők. A lábaim szinte saját életet éltek a tudatalattim alatt. Az egyik lábam a másik után téve lépkedtem egyre kifelé a vízből egészen a partra, ahol Tiffany a homokban egy törülközőn fekve napozott. Pár méterről arrébb felkaptam a sajátomat, és lassan de céltudatosan mellé terítettem és arra kényelmesen letelepedve elhelyezkedtem. Nem tudtam, hogy mit is mondhatnék számára, hogy beszélgetésbe elegyedjünk. Totál kínos helyzetben találtam magamat. Mintha visszakerültem volna a gimnáziumba, ahol a suli egyik legszebb és legnépszerűbb lányát próbáltam randizni, hívni. Napokat gyakoroltam a szöveget és előtte hosszas hónapok teltek el, hogy megpróbáljam elhívni. Aztán amikor végre összeszedtem a bátorságomat és magamat gatyába rázva elé állni és kinyögni az ,,eljönnél velem a suli bálra?” kérdést, miközben teljesen vert a víz és a torkom is kiszáradt, aminek köszönhetően nyekergésben jött ki a számomra életet és halált jelentő kérdést. Szerintem egyértelmű számotokra, hogy a csodálatosan csinos lánytól az akkori gáz Liam kosarat kapott. A bálra nem sikerült másik partnert találnom így a bál estjén az unokaöcsémmel társasjátékoztam. De amint elmentem a tehetségkutatóba és lett belőlem valaki a lány azon nyomban felhívott telefonon, hogy elmehetnénk valahova közösen. De engem onnantól nem érdekelt már mivel megismerkedtem mostanra szintén egy volt barátnőmmel Danielle Peazer-el. Fülig szerelmes lettem belé és egyszerűen nem tudtam más lányra ránézni. Aztán valahogy az évek múlásával és a távolság okozta nehézségek miatt szétváltak az útjaink. Aztán Sophia mellett kötöttem ki, amely az ő számára csak egy érdekkapcsolat volt. A fejemet megráztam és igyekeztem a jelenre koncentrálni, ahol éppen a számomra tökéletes lányt igyekeztem egy randevúra hívni. A gondolataimban már lejátszottam azt, hogy mégis hogyan fogom elhívni, de a számat képtelen voltam szólásra nyitni. A szavak már a nyelvemen ücsörögtek, de valamilyen módon fogva csapdába estek. A tekintetem összetalálkozott Niall barátoméval, aki csak bátorítóan kacsintott egyet. Amint az ajkaim elnyílottak egymástól a számat azonnal össze is szorítottam. Közben a kézfejemet ökölbe szorítottam. De szinte már az egész kezdet kifehéredni így inkább abba hagytam azt a cselekedetemet és a törülközőm szélét kezdtem el macerálni. Tiffany pedig egy lányos magazint olvasgatott közben.

- Nem értem, hogy ti nők, mit szerettek az ilyen lapokban. – böktem az újság felé. Magamban pedig homlokon csaptam magam, amiért egy ilyen gagyi megjegyzéssel kezdtem a beszélgetést. Ha így folytatom, akkor meg sem várom azt, hogy ő küldjön el és olvassa a szememre, hogy egy szélhámos szoknyapecér vagyok, hanem én fogom saját magamat a mély vízbe fojtani.

- Ezt hiába próbálnám, meg neked elmagyarázni úgy sem értenéd meg mivel pasiból vagy, akit természetes, hogy nem érdekelnek az ilyenek. – vont vállat miközben magyarázta, majd visszatért a magazin lapozgatásához.

- Figyelj Tif kérdezni szeretnék valamit. – kezdtem bele, mire ő a napszemüvegét feljebb csúsztatta a szépen ível orrán.

- Köze van a magazinhoz? – kérdezte kuncogva, ami belőlem is egy apróbb nevetést váltott ki.

- Nincsen. – feleltem nevetve, miközben még mindig nevettem rajta. – Arra gondoltam, hogy este eljöhetnél velem meginni egy koktélt vagy sétálni egyet a parton. Lenne hozzá kedved? – kérdeztem reménykedve és lélekben már felkészültem arra, hogy nemet mond. Azonban pont az ellenkezője történt.

- Szívesen Liam. – mondta és megcsillantotta felém a gyönyörű mosolyát. Rólam pedig egy hatalmas nagy teher gördült le és földöntúli boldogság kerített hatalmába. Az arcomra levakarhatatlan vigyor keletkezet és a hirtelen örömtől ösztökélve ülőhelyzetbe tornáztam magam és szorosan átöleltem. Amikor elengedtem egy gyors puszit nyomtam az arcára majd lazaságot leplezve indultam meg vissza a víz felé, ahol Niall barátom vigyorogva várt rám. Lottie közben elindult kifelé és mindent tudóan mosolygott felém és a karomon végigsimítva gyorsította a lépteit a part felé, ahol Tiffany feküdt. Lebuktam a víz alá, hogy kicsit összeszedjem magam.

- Na, mi volt haver igen mondott? – kérdezte és közben olyan ,,én aztán mindent tudok” arckifejezéssel figyelt rám és a válaszomat várta, hogy megerősítsem az elképzelését.

- Aha de még mennyire hogy igent mondott. El sem tudom hinni, hogy ma este randizok vele. – mondtam és valóban nem tudtam elhinni. Túl szépnek tűnik akár csak egy álom, ami bármelyik pillanatban véget érhet és a Harry és Tiffany közti veszekedés reggelén ébredek. Igazán az én formám lenne, ha ez az egész csak egy álomkép szüleménye volna. De nekem nincs ilyen erős képzelőerőm szóval ennek az egésznek a valóságnak kell, hogy legyen.

- Gratulálok haver. – gratulált majd egy pacsizással elintézte az egészet. – Hova fogod vinni? – érdeklődött a terveim felől. Ám nekem még nem igazán volt semmilyen ötletem így hát neki is csak azt mondtam, amit pár perccel ezelőtt a parton a barna hajú gyönyörűséges lánynak is.

- Hát arra gondoltam, hogy elviszem egy koktélt inni, aztán lehozom ide a partra éjszakai sétára. – mondtam és további javaslatokra vártam.

- Éjjel remekül fogjátok az égen látni a hullócsillagokat. Én is azt terveztem, hogy Lottiet kiviszem valamerre. – mondta egyszerűen én pedig elismerően bólogattam a remek ötletéért. Egészen romantikus lenne a holdfényben sétálgatni vele majd a kellemes meleg homokba fekve a csillagokat bámulni.

- Kösz haver. – pacsiztam vele és a fejemben így már össze is állt a tökéletes első randi képe.

Ahogyan az este közeledett egyre izgatottabbá és nyugtalanabbá váltam. A fejemben ott motoszkált az a gondolat, hogy Tiffany lemondja az estét és inkább a szobájában marad. Ezt persze próbáltam minél előbb kiverni a fejemből. Komoly odafigyelést igényelt a felöltözésem is. Az ingem gombjaival kisebb csatát vívtam, mert a kezeim csak úgy remegtek a félelemtől, hogy valamit el fogok rontani és Tif azon nyomban otthagy. A többiek, vagyis Louis és Harry tudomása szerint sétálni megyünk a környék felderítése végett Niallel és Lottieval együtt. Nekik is fel lett ajánlva a lehetőség, de Harrynek nem volt hozzá kedve és így Louis is otthon maradást választotta. Így legalább nyugodtabban tudok vele kettesben maradni, hiszen a másik páros úgy is lelép. Türelmetlenül ácsorogtam az egyik lábamról a másikra a bejárati ajtó melletti tükör előtt és a frizurámat még utoljára is megigazítottam. Niall közben a telefonját nyomkodta és ő nem adta jelét a türelmetlenségének. A lányokra már vagy negyed órája várunk, de Niall elmondása szerint megéri, mert biztosan gyönyörűek lesznek a hosszas készülődéseik következtében. Engem az sem zavarna, ha Tiffany egy rongyos és bő pólóban jönne, hiszen számomra még úgy is egy gyönyörűséges hölgy lenne. Aztán egyszer csak Lottie termett Niall előtt és az ölébe ült és a karjait a szőke fiú nyaka köré fonta majd egy gyenge csókot nyomott az arcára. Majd Tiffany is megjelent egy lenge kis koktélruhában. A lábait egy fehér szandálba bújtatta, míg a hosszú barna haját egy hajpánttal fogta hátra. Pár pillanatig csak bámultam akár a kanapén elnyúló Louis és Harry is. Néhány bók után, amik Tomlinson barátomtól származtak a lány felé sikerült elindulnunk. A ház előtt elköszöntünk a szöszi párostól, majd mi elindultunk a másik irányba. Elég közel sétáltunk egymás mellett, de nem volt bátorságom arra, hogy megfogjam az enyémhez képest apró kezét. Azt sem tudom, hogy mi lenne rá esetleg a reakciója. Lehetséges, hogy kirántaná a kezét az enyémből és visszafordulna a szállásunk felé. De az is megtörténhetne, hogy az ujjait összefonja az enyémekkel. Nem mertem kockáztatni így inkább uralkodtam magamon és a kezeimet a nadrágzsebem mélyére süllyesztettem. A levegő kellemes volt nem az a fülledt hőség, mint napközben. A sétálásunk közben elég csendesek voltunk. Hosszas perceket bandukoltunk, így amikor végre egy tengerparti bár előtt kötöttünk ki. Leültünk egy asztalhoz és az itallapot tanulmányoztuk.

- Te mit iszol? – kérdeztem tőle érdeklődve.

- Legyen ez. – bökött egy képre. Érdekes, hogy mennyire ugyan azon a hullámhosszon vagyunk ugyanis én is azt szemeztem ki magamnak. Bólintottam majd egy pincérnek leadtam a rendelésünket. A helyet különböző Hawaii virágfüzérek és lampionok díszítették. Közben pedig hangulatos zene szólt. Miután megkaptuk az italunkat elégedetten kortyoltuk el a lilás színű löttyöt. Majd még egy darabig ücsörögtünk és beszélgetünk mindenféléről, de főképpen arról, hogy milyen jó hogy eljöttünk ide nyaralni egyet. Majd szóba kerültek a kedvenc zenéink és az is, hogy egyszer szeretne eljutni egy 5 Seconds Of Summer koncertre, mert nagyon kedveli a srácok zenéit. Itt sikerült eldicsekednem azzal, hogy egészen jó viszonyt ápolunk az ausztrál barátainkkal. Miután rendeztem a számlát elhatároztuk, hogy a tengerparton folytatjuk az est hátralévő részét. A hold fénye lélegzetelállítóan játszott az óceán felszínén. A sugarak ide-oda cikáztak, ahogyan a víz hullámai a homokos partot nyaldosták. Közben pedig a csillagos ég alatt sétáltunk egymás mellett szorosan lépkedve. A kezemet továbbra is a zsebemben tartottam, mert féltem, hogy netán kísértésbe esek és megfognám a kezét. Igazából nem is bánnám, ha úgy sétálhatnék vele, de félek az ő reakciójától. Hiszen nem tudhatom biztosra azt, hogy érez-e még valamit Harry iránt vagy sem. Körülbelül a sétálásunk felénél kényelmesen leültem a kellemes meleg homokba és Tiffany követte a példámat. Amikor helyet foglalt a karjaival átölelte a felhúzott térdeit és az állát a térdén pihentette. Hasonló pózban ültem mellette és a vizet kémleltem. Közben pedig csend állt be közöttünk, amit én személy szerint kezdtem kínosnak érezni így kötelességemnek éreztem azt, hogy kezdeményezzem a beszélgetést.

- Gyönyörű a táj még ilyenkor este is nemde? – kérdeztem tőle miközben egy mosolyt villantottam felé.

- Valóban nagyon szép. – mosolygott vissza. Egyszerűen nem tudok betelni a mosolyából, hiszen amikor mosolyog vagy nevet olyankor mintha a szemei is nevetnének. Egy lány sem volt ilyen hatással rám, mint ahogyan Tiffany.

- Akár csak te bár ez az egész táj összességében nem olyan gyönyörű, mint te. – mondtam miközben egy rakoncátlan tincsét a füle mögé tűrtem és óvatosan végigsimítottam a kézfejemmel az arcán. Az érintésemre egy kicsit megremegett és a szemeit is lehunyta.

- Ne hazudj Liam. – suttogta majd az alsó ajkát óvatosan beharapta. A zöld íriszei pedig úgy csillogtak, akár az égen a csillagok. Teljesen megbabonázott és úgy éreztem, hogy teljesen belé bolondultam akár egy szerelemtől megbolondult tini, aki beleszeretett álmai nőjébe. Mondjuk az igaz, hogy számomra ő álmaim szerelme, akire már régóta vártam. Különös, hogy azt hittem Sophia a számomra való lány, akivel talán összekötöttem volna az életemet, ahogyan emberileg lehetséges. De most már tudom, hogy életem legnagyobb baklövését követtem volna el, ha megkértem volna a kezét. Hiszen most már mióta felnyíltak a szemeim tudom, hogy Tiffany az, akire mindig is vártam.

- Nem hazudok, hiszen neked nem lennék képes még ha akarnék is. – hadakoztam és a fejemet hevesen ráztam. – Te nem látod tisztán magad. Ha bárhol megjelensz, nem veszed észre, hogy mégis hány férfi néz utánad. Amikor Harry először bemutatott téged nekünk rögtön elvarázsoltad mindnyájunkat. Louis másról sem beszélt utána csak rólad. Aztán amikor átjött Sophia és találkoztatok rögtön féltékeny lett rád. Nem azért nem voltam ott veletek, mert netán nem kedvellek, hanem azért, mert próbáltam megnyugtatni Sophia-t arról, hogy semmi oka féltékenykedésre. De amint megjelentél Louisal a nyomodban, hogy szóljatok nekem és észrevettelek csókolózás közben teljesen kizökkentettél a nyugalmi állapotomból és azért haraptam meg véletlenül Sophia ajkait. Aztán valamiért kezdtem mérges lenni rád, amiért mindegyik barátom csak veled foglalkozik és miattad kezdtem el vitatkozni a barátnőmmel. Aztán azon kaptam magamat, hogy egyre jobban kezdtél érdekelni. Figyeltem az arcod rezdülését miközben beszélgettél a többiekkel. Eleinte azt gondoltam, hogy egy elkényeztetett amerikai kis hisztérika vagy, aki majd biztosan összeszűrni a levet készül valamelyikünkkel a hírnevünk miatt. Arra tippeltem, hogy netán Niall lesz az, akivel esetleg összejössz, hiszen a kerti medencés bulin is sokat voltál vele. Hallgattam Louis undorító udvarlásait és szívem szerint lecsaptam volna. Próbáltam veled kedves és jó fej lenni, hogy barátok lehessünk. Majd miután Harry felhívott telefonon, hogy randizni mész egy ismeretlen sráccal ott bepánikoztam. Főleg amikor láttalak titeket együtt ülni és nevetgélni a film alatt majd szinte egymás kezét fogva kijönni onnan. – meséltem neki visszaemlékezve az összes történtekre. Az arcomra közben egy újabb mosoly csúszott, ahogyan Tif is megvillantotta a gyönyörű mosolyát. Nem értettem én magam sem, hogy miért kezdtem el a múlton töprengeni és ezt az egészet elmesélni neki.

- Tudod én az elejétől fogva csak barátként tekintettem Niallre és Louisra. Nem gondoltam, hogy téged netán zavart volna. – mondta miközben a zöld szemei fogva tartották az enyémet.

- Akkor nagyot tévedtél. Pokolian féltékeny voltam még Harryre is, amikor megölelt. Nem gondoltam, hogy ti ketten… - mondtam gesztikulálva, de a mondta további részeit elharaptam, hiszen nem akartam azt, hogy rosszul érezze magát. Magamat pedig szívem szerint fejbe csapkodtam volna, amiét bele kezdtem az ő kapcsolatuk felhozásába.

- Miattad mentem el vele randizni. – motyogta miközben lehajtotta a fejét zavartan.

- Hogy micsoda? – kérdeztem döbbenten az álla alá nyúlva pedig kényszerítettem arra, hogy a szemembe nézzen és magyarázza meg az előbb említett mondatát. Hosszas percek után folytatta.

- Az első találkozás óta kezdtél elvarázsolni. Csak te jártál a fejemben és úgy éreztem, hogy kezdtem beléd esni csendesen. Amikor kettesben voltam veled olyankor azt kívántam, hogy ne érjen végett az a pillanat. Teljesen elfeledkeztem melletted a külvilágról. Csak rád tudtam figyelni és az a gondolat a fejemben végig ott motoszkált, hogy neked barátnőd van, akit szeretsz. Ezt, pedig amikor hangoztattad olyankor szörnyen éreztem magam. Amikor arról beszéltél nekem, hogy megint magad alatt vagy miatta olyankor arra vágytam, hogy bárcsak velem lennél együtt és nem vele, hiszen mi ketten egészen jól elvoltunk egymással. Nem mentem volna el Nickel randizni, ha nem láttam volna a tévében azt az interjút, amiben üzensz Sophianak, hogy szereted és várod haza. Az után döntöttem el azt, hogy megpróbállak elfelejteni téged, vagyis csak kiszeretni belőled. De közben valami kezdett megváltozni Harryvel is. Hozzájárult az is a Harryvel való kapcsolatomhoz, hogy te úgy léptél le New Yorkba, hogy nekem egy árva szót sem szóltál és a többiektől tudtam, meg amikor előtte még megcsókoltál. Az a cselekedeted tette meg a rám való legnagyobb benyomásodat. – hadarta és közben pedig kapkodva vette a levegőt. Az ő szemszögéből látva a dolgokat pedig ismét rosszul éreztem magam azért, mert neki nem mondtam el azt, hogy elutazom.

- Miért nem mondtad el azon a reggelen? – kérdeztem.

- Változtatott volna bármin is? Te rögtön csak elnézést kértél, amiért ismét csókolóztunk és azt hangoztattad, hogy neked ott van a barátnőd, akit szeretsz és nekem pedig Nick, aki nekem nem jelentett semmit. Esélyt sem adtál arra, hogy elmondjam. Más alkalmat pedig nem találtam. Vagyis nem volt hozzá már bátorságom utána. – magyarázta miközben az arcára egy keserves mosoly kúszott. A haját pedig a lenge szél kissé meglebegtette.

- Igen változott volna. – mondtam és felnéztem az égre ahol egy hullócsillagot véltem felfedezni. Az egyik ujjamat mutattam Tifnek is, hogy nézzen oda. Magamban pedig azt kívántam, hogy bárcsak Tiffanyval többek lehetnénk, mint barátok.

- Mégis mi változott volna? – kérdezte miközben felhúzta a szemöldökét.

- Az, hogy ezt már kis milliószor megtehettem volna. – feleltem egyszerűen és az arcát a tenyereim közé véve nyomtam az ajkaimat az övére. Egy pillanatra ledöbbent, majd az ajkai rutinosan elnyíltak. Az ajkaink pár percig csak ízelgették a másikét. Közben a kezeit a vállamra helyezte, míg az én kezeim a derekán pihente. Magamban pedig azt kívántam, hogy ez a pillanat sose érjen véget. 

Twenty-second

Hi Guys!

Megérkezett a következő rész is. Ez a rész kicsit unalmas lett és hát nem is a legjobbra sikeredett, de remélem ennek ellenére tetszeni fog.

Puszi Fanni~

~Tiffany Mills~

Több okból is rosszul voltam. Egy azért, mert teljesen rázott a hideg és úgy éreztem nem tudok felkelni, mivel az ágyam egyszerűen magához láncolt. Másodszor pedig még mindig nem beszéltem Harryvel arról, hogy komolyan gondolta-e a kettőnk furcsa és különös kapcsolatának a befejezését. Liam próbált velem lenni és jobb kedvre deríteni, de nem sok sikert ért el. Talán a közérzetem romlása is jelezte azt, hogy beteg leszek, de nem foglalkoztam vele a szakítás miatt. De Liam sem tudta, hogy mi a helyzet az egészségem kis romlásával mivel az éjszaka felé közeledve megkértem, hogy hagyjon egyedül. A vendégszobában húztam meg magamat. Vacsora nélkül bújtam bele az ágyba egy gyors zuhanyzás után. Reggel pedig arra ébredtem, hogy teljesen rosszul vagyok. Az életkedvem sem olyan volt, mint az átlagos hétköznapokon. Kora reggel Niall dugta be a fejét az ajtómon, és amikor látta, hogy ébren fekszek és a plafont bámulom mosolyogva jött be. Leült az ágyra és a lábait törökülésbe helyezte. Azonban látta rajtam, hogy valami nincsen rendben velem a kezeit automatikusan a homlokomra tette. Ritkán szoktam beteg lenni. Általában csak évente egyszer vagy kétszer. De olyankor mindig elég súlyos panaszaim szoktak lenni. A torkom fájni szokott oly annyira, hogy egy szó sem tud kijönni rajta és a lázam is a harminckilenc és a negyven fok körül mozog. A testem pedig egyszerűen rázkódik attól, hogy ráz a hideg. Kisebb koromban anya az éjszakaközepén dugott bele a fürdőkádba, hogy a hidegvíz lehűtse valamely szinten a testemet. A mai napig ezt a módszertét szoktam alkalmazni ilyenkor, de már önálló módon. A hajam undorítóan tapadt az arcomhoz és a hátamhoz, ugyanis az egész testem ragadt az izzadságtól. Nem akarom, hogy a többiek is így lássanak. Ilyenkor szeretek egyedül lenni és pihenni.

- Úristen Tif tiszta forró a homlokod és nem azért, hogy bántsalak, de szörnyen festesz. Hozzak fel neked lázcsillapítót? – kérdezte aggódva és az alsó ajkát kétségbeesetten beharapta és az egyik kezével a szőke hajába túrt.

- Azt megköszönném. – krákogtam és a torkom iszonyatosan fájt. Biccentett majd elviharzott a szobából. Nem akartam, hogy továbbra is így lásson ő vagy bármelyikük ezért elhatároztam, hogy lezuhanyozok és felveszek egy tiszta pizsamát és a hajamat is rendbe teszem. Kimásztam az ágyból és az említett ruhadarabbal a fürdőbe siettem. Egy kissé kóvályogtam és úgy éreztem, hogy forog velem a világ.  A rajtam lévő ruhákat a földre dobtam és beálltam a zuhanyzóba és megnyitottam a hűs és kellemes vizet. Miután pedig úgy éreztem, hogy egy minimális szinten lehűtötte a testemet elzártam a csapot. A törülközőt pedig magam köré csavarva léptem ki a zuhanykabinból. Majd a ruhámat magamra kapkodva vágtattam vissza a hálószobába. Éppen hogy bemásztam a takaró alá és a fejemet a párnára hajtottam máris kopogás hallatszót az ajtóm irányából, majd Niall, Liam és Louis dugta be rajta a fejét. Niall ruganyos léptekkel telepedett le az ágyam mellett és a kezében egy pohár vizet és egy lázcsillapító pirulát szorongatott. Kérés nélkül tűntettem el magamban a gyógyszert és a vizet. A többiek is lekuporodtak az ágy mellett és aggódva figyeltek rám.

- Harry merre van? – kérdeztem és magamban felkészültem a legrosszabb válaszokra. Mint például lelépett és egy csajjal hempergett valahol. Amiért pedig nekem semmi jogom sem lenne kiakadnom és számon kérjem ugyanis szakított velem. Félek, hogy komolyan gondolta az egészet, hiszen nem jött vissza, hogy megbeszéljük a dolgokat. Eleinte pedig azzal nyugtattam magam, hogy mindent ott fogunk folytatni a vitánk előtt. De tévedtem, mert most egészen biztosan más lánnyal fekszik valahol.

- A szobájában alszik és józanodik. – motyogta Louis alig hallhatóan. – Késő este tudtam csak haza rángatni úgy, hogy szerintem azt sem tudta, hogy ő kicsoda. Azt, hogy én kivagyok azt pedig pláne nem tudta. Kis híján behányt a saját kocsijába. De szerencsére csak kint a füvet sikerült telibe találnia a gyomra tartalmával. – mesélte fintorodva én pedig egy kicsit megnyugodtam, hogy nem más lány mellett keresi a boldogságot, ami nem tartana olyan sokáig csupán egy éjszakán át. Helyette viszont az alkohol édes és egyben fájdalmas mámorába menekült. Nekem eszembe sem jutott, hogy alkoholba fojtsam a bánatom, ugyanis pár korty után kiütném magam, hiszen nem vagyok hozzászokva az ivászathoz. Aztán nem sok mindent tudnék vele elérni az életem helyrerakásával csak egyszerűen annyit, hogy másnap reggel szörnyű és fájdalmas fejfájásokra kelnék fel. – Bár te sem festesz jobban, de merem remélni, hogy te nem a pia miatt vagy ilyen. – tette hozzá epésen, de az szája csücskében ott bujkált egy huncut Tomlinson féle mosoly. A szemeimet megforgatva húztam magamon feljebb a takarómat. Niall az egyik kezével végigsimított a hajamon és aggódva szögezte rám a kék szemeit. A gondolataim pedig az körül forogtak, hogy hogyan fogjuk ezt a helyzetet megoldani kettőnk között. Tényleg szeretem Harryt és nem akarom egy ilyen ostobaság miatt elveszíteni. Talán hiba volt belekezdeni ebbe az egész kapcsolatba, mert így nem csak a barátomat veszítettem el, hanem egyben az unokatestvéremet is.

*~*~*~*

Ahogyan sejtettem is magamban azt, hogy pár nap alatt sikerül leküzdjem ezt a betegséget, amit összeszedtem. A srácok egész idő alatt mellettem voltak és szinte körül ugráltak. Liam kissé távolságtartóvá vált, ami egy kicsit fájt. De megértem őt, hiszen nem szóltam neki arról, hogy Harry új barátnője lettem. Pedig nem is olyan régen még én mondtam azt neki, hogy barátok vagyunk és bármit elmondhatunk egymásnak. Erre én természetes dolog, hogy titkolózni kezdek előtte és nem mondom el neki, hogy barátom van. Aki nem mellesleg az unokatestvérem és az ő bandatársa és barátja egyaránt. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, ami borzalmas érzés számomra. Tudom, hogy ő is hasonlóan érez, odabent csak nem meri kimutatni pedig látszik rajta, hogy ő sem csattan ki a boldogság mámorából. A villa egészen csendes helyé alakult át. Nem megy az a szokásos hangoskodás és nevetés a konyhában vagy a nappaliban. A kert is túlzottan békés menedéké vált. Nem ugrál senki senkinek a hátán és abból nem következik egy nagy esés a puha zöld füvön. Helyette szinte mindenki a szobájában duzzog. Én és Harry sem szólunk egymáshoz, Liam pedig szintén elvan a saját szobája biztonságot nyújtó falai között. Louis még igyekszik elfogadni azt, hogy a húga és legjobb barátja között a szerelem igen csak kibontakozása folyik. De mindig csípős hozzáfűzni valói vannak, amikor szőke cimborája között néha gyengéd érintkezések történek. De általában a szerelmespár csak elneveti az egészet és Lottie is egy nyelvnyújtással elintézi a bátyja piszkálódását. Őket nézve a szívem pedig elszorúl, mert akaratom ellenére is az a göndör hajú fiú jut eszembe, aki a kanapén összegömbölyödve fekszik és meséket néz a tévében. A zöld szemei pedig csak élettelenül csillognak. Szinte az összes holmim átkerült ebbe a villába, hogy ne ott öljük egymást esetleg Harryvel, ha vitázni támadna kedvünk. De attól nem kellene félnünk, ugyanis levegőnek nézzük egymást. Ha kiabálnánk egymással akkor legalább valamilyenszinten társalognánk. Az pedig mégiscsak jobb lenne, mint a mostani helyzet.

- Gyerekek csomagoljatok össze gyorsan mind egy pár napra. – ugrott le a lépcsőről Niall és vidáman ugrált össze-vissza a nappaliban. Mindenki furcsán nézett rá hiszen nem volt szó semmilyen elutazásról.

- Mégis miért? – kérdezte Louis miközben beleharapott a kezében tartott répába majd alaposan összerágta és lenyelte.

- Nyaralni megyünk és kicsit kikapcsolódni. – vigyorgott a szőkeség és elégedett fejet vágva egy borítékot dobott le a dohányzóasztal közepére. Liam kibontotta és néhány frissen nyomtatott papírt kezdett nézegetni. A válla felett átlesve egy csodaszép tengerparti villa képét pillantottam meg.

- Ez Hawaii-on van? – szökött fel a szemöldököm és a képre böktem a képre.

- Aha és még ma éjjel megy a gépünk. Minden le van rendezve, szóval csomagoljatok gyorsan. – sürgetett minket. Nekünk pedig több sem kellett szinte egy emberként pattantunk fel és rohamoztuk meg a szobánkat. Igyekeztem gyorsan becsomagolni. Talán Niall ezt az egészet azért találta ki, hogy visszahozza a barátai körébe a jókedvet. Izgatottan ácsorogtam a bőröndöm mellett, miközben azon gondolkodtam, hogy mit fogok itt hagyni.

- Liam. – szóltam rá, amikor láttam elmenni a szobám előtt. Érdeklődve tolatott hátra és dugta be a fejét.

- Igen Tif? – kérdezte és próbált mosolyt varázsolni az arcára.

- Mit vegyek fel a repülőútra? Hiszen mégis csak nyilvánosan mutatkozok veletek és nem akarok égő lenni. – hadartam idegesen mire Liam csak nevetet.

- Nyugodtan gyere valami kényelmesbe, hiszen közel tizenhét órát fogunk repülőn ülni. A megjelenés miatt meg ne aggódj, mert magángéppel megyünk. Nyugi lazíts. – kuncogott és a bőröndömön lévő napszemüveget az orromra csúsztatta majd annak a végét játékosan bökte meg. Ezután pedig magamra hagyott. Az események ezután pedig filmszalag szerűen gyorsultak fel. Észre sem vettem és már a repülőn ültünk útban Hawaii felé. A naplemente gyönyörű látványt nyújtott az ablakból csodálva miközben a fülhallgatóval a fülemben a kedvenc zenelejátszási listámat hallgattam. Amíg kint pedig sötétedet addig végig csak az járt a fejemben, hogy alig pár hét múlva egyedül fogom ezt az utat megtenni Kalifornia felé. A srácokkal pedig csak az internet segítségével fogom tartani a kapcsolatot. Nagyon fognak hiányozni még Louis perverz megszólalásai és a jövő tervezése, a Niallel való közös nassolások. Liam és a megnyugtató beszélgetéseink és végül Harry. Harryhez és Liamhez is sorolhatnék számos dolgot, hogy mi fog tőlük hiányozni. De akkor jó darabig sorolhatnám a dolgokat, amihez jelenleg fáradt vagyok. A tekintetem végigvezettem a körülöttem lévő srácokon. Niall és Lottie összebújva ültek és fülhallgatón zenét hallgattak és néha egykét csókot loptak a másiktól. Louis és Harry a repülő másik végében üldögéltek és úgy tűnt, hogy alszanak. Liam pedig egy fotelban ücsörgött és a telefonját nyomkodta. Óvatosan mellé ültem és az arcát kémleltem. Egy videót nézet ahol még mind az öten rajta voltak valószínű, hogy még az X Faktor idejéből származó videó napló egyike lehet az. A repülőn már sötét volt csak egy kis dér fény világított. Azonban a telefonja fényéből tisztán látszott az, hogy az arca csillog a nedvességtől, amit a könnyei okoztak. Bizonyára hiányzik az egyik legjobb barátja, aki úgy döntött, hogy külön utakon folytatja az életét. A fejemet a vállára hajtottam és mélyen beszívtam a kellemes illatát. Pár percig még szipogott, majd a fejét az enyémnek döntötte. Lehunytam a szemeimet és néhány pillanat múlva az álmok mély birodalmába csöppentem. Jelenleg pedig nem érdekelt, hogy Harry esetleg meglát így aludni Liammel. Napok óta hozzám sem szólt és úgy viselkedik, mint egy nagyra nőtt óvodás. Én csak értelmes felnőtt emberek módjára próbáltam meg beszélni vele, de vele egyszerűen képtelenség bármit is megbeszélni. De nem érdekel a hisztizése és a szakítása sem. Ha neki így jobb akkor legyen de amint hazaérünk a nyaralásból és mielőtt haza utaznék Kaliforniába száz százalék, hogy rész veszek azon a fotózáson. Ha elkísér valaki ha nem. Elég nagy vagyok ahhoz, hogy saját magam irányítsam az életemet és nem kérek abból az örökös dirigálásból, amit mindenhonnan kapok.

~Liam Payne~

Örülök, amiért Niall barátunk kitalálta ezt a kis kiruccanást. Jócskán ránk fér már egy kis kikapcsolódás és nyaralás is. Jó ideje nem pihentünk sehol. Na jó a többiek haza tudtak utazni egy kis időre a családjukhoz, amíg én New Yorkban majd Londonban búslakodtam és gondolkodtam az életem értelmein. De ezt a fejezetet már lezártam az életemben és nincsen semmi kedvem és erőm sem róla beszélni. Az időeltolódásnak köszönhetően az utazás nagy részét átaludtam. Reggel pedig a napsugarak fényére ébredtem fel. Tiffany feje még mindig a vállamon pihent, míg az egyik kezemmel a kezét fogtam. Óvatosan elengedtem mielőtt még valamelyik nagyeszű barátom esetleg komplikálni kezdene. Meg amúgy sem szeretnék Harryvel sem vitatkozni. Elméletileg szakítottak és az óta nem szólnak egymáshoz. Sőt Harry szinte senkihez sem szól hozzá. Louis szerint tudja, hogy egy igazi barom volt, de nem tud egyszerűen Tif elé állni és elmondani neki azt, hogy sajnálja. Az említett lány pedig szörnyen érzi magát és én sem könnyítem meg a helyzetét. Bevallom nem is az a bajom, hogy titkozottak előttem és hogy másik srácba szerelmes, hanem az fáj a legjobban, hogy pont Harry az, akitől egyszerűen képtelen lennék elcsábítani őt. Az egyik legjobb barátom és szinte már a testvérem. Észre kellett volna, vegyem azt, hogy valami van közöttük. De túlságosan is lekötötte az a bizonyos elméletem a gondolataimat, hogy Tif és az a kis sunyi gyerek között van valami. Néhány óra elteltével a gép földet ért és nagy izgalommal szálltunk be a taxiba, ami a Niall által kibérelt villához vitt minket. A lányok szinte tátott szájjal bámultak kifelé és az arcukat kis híján felnyomták az üvegre. A látványuktól egy apró mosoly szökött az arcomra. Néhány kanyargós út után pedig a jármű megállt és leparkolt a képről ismerős villa előtt. Egy hatalmas fehér épületrendszer terült szét a pálmafák sokassága között. A ház pedig belülről is fantasztikus volt. A nappaliból egy üvegajtó nyílott a kertre, ahonnan a zöld füves udvarra, majd a homokos tengerpartra nyújtott lélegzetelállító látványt. Mindenki lefoglalta a saját itteni szobáját. Nekem az első dolgom volt, hogy a csomagomból elő kotorjam a fürdőgatyámat, majd abba azonnal bele ugorva szaladtam ki a kertbe. Utánam pedig Louis kiabált. Mögötte lemaradva pedig Lottie és Niall sétálgatott kézen fogva, míg ő mögöttük Tiffany lépkedet. Bevártam a többieket a füves rész végén ugyanis a homok égette a talpamat. A kijárat felé hunyorogtam, de Harryt nem láttam elő bukkanni. Remélem, hogy nemsokára ő is csatlakozik hozzánk, de nem látok arra sok esélyt.

- Versenyfutás egészen a vízig? – kérdezte játékosan Louis és reménykedve pislogott körbe.

- Aki utoljára ér a vízbe az veszi meg a többiek koktélját este. – tette fel a tétet Niall, majd Tommoval egy pacsit ejtve rajtra készen álltak. Oda sétáltam Tif mellé, de a látványától egész kicsit zavarba jöttem. A tekintetemmel végigmértem az egész testét és a gondolataim olyan dolgok körül forogtak, ami egyáltalán nem helyes és baráthoz méltó. A pulzusom kezdett megemelkedni és a szám is kiszáradt a látványtól. Ami pedig még rosszabb, hogy az egyéb lenti testrészem is kezdett működésbe lépni. Gyorsléptekkel szaladtam a rajt kimondása után. A homok égette a talpam így az is ösztökélt a gyorsabb iramra. A víz kellemes hűvössége azonnal jó hatással lett rám amint fejel a hullámok közé buktam. Amikor pedig a felszínre buktam a tekintetemmel azonnal Tif után kutakodtam. Louis hátán csimpaszkodott és az arcán a gyönyörű mosolya terült szét.

- Mi a helyzet Payno? – kérdezte Niall amikor mellém úszott.

- Mi lenne? – kérdeztem vállat vonva és közben értetlen arckifejezés díszelgett az arcomon.

- Hát veled meg vele. – intett a fejével a gyönyörű barnahajú lány felé. – Furcsán viselkedsz vele amióta kiderült, hogy jártak Harryvel. Haragszol rá esetleg valamiért? – magyarázta miközben arrébb úsztunk, hogy a többiek véletlenül se hallják meg, hogy miről beszélgetünk. Niallnek pedig persze, hogy most kell mindent észrevennie, amikor barátnője van. Ahelyett, hogy az én életemmel foglalkozna, törődhetne az övévvel. De az helyett, hogy megbántsam valami csípős megjegyzéssel inkább visszafogtam magam. Nem szeretnék gonosz paraszt lenni az egyik legjobb barátommal csak azért, mert törődni akar velem és érdekli az életem. – Tudom, hogy bejön neked, ne is tagad. Látom azt, ahogyan ránézel. Fülig bele vagy zúgva mi? – kérdezte a végét elröhögve. Én persze magamhoz híven fülig elvörösödtem ezzel pedig tényleg beismertem Niall előtt. – Tudtam haver! – vágott elégedett képet.

- Ha bárkinek elmered mondani én esküszöm, hogy olyat teszek veled szöszi amit még én is megbánok. – fenyegettem, de ő csak jót derült rajtam.

- Nyugi már kinek mondanám el? Szerintem te is bejössz neki. – közölte még mindig vigyorogva.

- Ezt miből gondolod? – kérdeztem értetlenül.

- Látom, ahogyan rád néz ő is. Lehet, hogy Harryvel volt valami közöttük, de téged is szeret. Szerintem hívd el egy randizni. – tanácsolta én pedig nem tudtam elhinni neki, hogy talán Tif szeret engem. Hiszen kosarat adott nekem, amikor bevallottam neki azt, amit érzek iránta. Jó akkor éppen Harryvel járt. Talán most lenne itt az ideje annak, hogy egy újabb esélyt kérjek tőle és randizni vigyem. De vajon igent fog mondani vagy ismét kiadja az utamat? Az egészhez pedig Harry mit fog szólni? Nem hiszem, hogy repkedni fog a boldogságtól, de ami köztük volt az nem helyes egyáltalán. Ahogyan ránéztem teljesen biztos lettem abba, hogy szeretem és mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a barátnőm legyen. Ha kell addig küzdők érte, amíg csak tudok. De egy dologban már teljesen biztos voltam. Őt nem fogom elveszíteni.

Twenty-first

Hi Guys!
Hol is kezdjem? Nagyon szépen köszönöm a kommenteket és a pipákat. Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket. Várom a véleményeteket. Jó olvasást!
Puszi Fanni~

~ Liam Payne~

Megrökönyödve álltam továbbra is az fehérre mázolt diófaajtó előtt. A lábaim a földbe gyökereztek, hiszen még egyiküket sem hallottam így kiabálni a másikkal. A mondatfoszlányokból pedig pontosan ki tudtam venni, hogy mi a vitájuk kiváltó oka. Valószínűleg az a fotózás, amiről Tiffany mesélt nekem már többször is. Nem tudom, hogy mit csinálnék Hazza helyében, hiszen én sem bízom meg abban a fiúban, aki ezt az egészet rendezné Tif számára, nemhogy ő ne féltené az unokatestvérét. A további kiabálásra a többiek is feljöttek és hasonló fejet vágva hallgatták a kiabálást.

- Tiffany nem érted meg, hogy nem akarom, hogy annak az alaknak a közelébe menj akár egy percre is? Valami nem stimmel vele… - magyarázta Harry kicsit sem nyugodt hangon.

- De te meg azt nem érted meg, hogy ez csak egy alkalom lenne. Élni szeretnék a lehetőséggel és kipróbálni magam. Kitudja, hogy a végén lehet további fotózásokra is meghívnának. De te még egy esélyt sem adsz, és nem bízol bennem. – hadarta Tif hevesen.

- Mi az, hogy nem bízok benned? A barátnőm vagy, hogy a büdös picsába ne bíznék meg benned? – horkant fel Harry, minket pedig a ,,barátnőm” titulus teljesen lesokkolt. Nem értettem semmit sem. Hiszen ők unokatestvérek, hogyan lehetséges az, hogy járjanak? Méghozzá titokban. Jó tudom, hogy vér szerint semmi közük sincsen egymáshoz, de mégis csak abban a tudatban nőttek fel, hogy unokatestvérek. Most pedig itt vannak és járnak. Vajon mióta tarthat ez közöttük? Nem hiszem, hogy olyan hosszú ideje mehet ez közöttük, hiszen nem olyan régen volt az, hogy Tiffanyt először megcsókoltam és az, sem amikor kicsit részegen a szobámban folytattuk azt a cselekedetet. A többiek arcáról sem tudtam sok mindent leolvasni. Vajon az ő fejükben is azok a kérdések sokasága kavaroghat, mint amik az enyémben is? Az ajkaimat összeszorítva hallgattam tovább a bent lévő cirkuszt.

- Pontosan Harry a barátnőd vagyok és te már megint ordibálsz velem egy baromság miatt. – jegyezte meg csendesebben Tif.

- Én csak nem akarom, hogy találkozz azzal a gyerekkel. Láttam, hogy miként néz rád. Szerinted mire kellesz neki, ha csak nem egy alkalomra? – darálta Harry és láttam magam előtt, hogy idegesen mászkál fel-le.

- Te beteg vagy Styles kezeltesd magad. – morogta Tif. Azonban én még mindig nem tudtam magamhoz térni. A hallottakat pedig képtelen voltam feldolgozni. Nem helyes, amit csinálnak.

- Azért mert aggódok érted és nem akarom, hogy bármi bajod essen? – kiabált vissza Harry. – Egy csettintésre összehozok neked egy fotózást a legprofibb emberekkel Kicsim! Én csak azt akarom, hogy többé ne találkozz azzal a gyerekkel. Valami nagyon nem szimpatikus benne és rá fogok jönni előbb vagy utóbb, hogy mitől, hiszen te annyira különlegesnek. Talán szereted? – tört ki belőle a kérdés.

- Te tényleg nem vagy normális. Ha őt szeretném, akkor szerinted veled lennék? Úgy, hogy amit csinálunk helytelen? Eltitkolom a szüleim és a barátnőm elől és a te barátaid elől is, akik már az én barátaim is, hogy veled vagyok. Jó ideje nem mertem elő hozakodni ezzel a témával, hogy ne vesszek veled össze. Harry nem értem, hogy mi bajod van. Nem adtam rá okot, hogy féltékeny legyél. Nick csak egy rendes srác, akivel a parkban megismerkedtem és elmentem vele moziba. De természetes dolog, hogy te mindenben találsz valami kifogásolni valót. – vágott vissza Tif és a hangja közben megremegett.

- Ha annyira megterhelő, hogy a barátnőm legyél, akkor talán nem kellene, ezt folytassuk. Csinálj nyugodtan azt, amit akarsz, engem nem érdekel már. – kiabálta Hazza, majd az ajtaja kicsapódott és minket szinte majdnem fellökve indult meg rohamos léptekkel lefelé. Louis azonnal utána trappolt, amíg mi hárman félénken mentünk be abba a szobába, ahol eddig a csetepaté zajlott. Tif a szőnyegen összegörnyedve sírt. Rögtön leguggoltam és magamhoz húztam. A tökéletes arcát a tenyereibe rejtette és a vállai és a teste is csak rázkódott a zokogástól. Szívem szerint Harry után mentem volna, hogy jó alaposan lecsesszem, de ezt szerintem Tommo megadja neki. A fejemben pedig a kusza gondolataim teljesen összezavarodtak. Az ölembe húztam és úgy fogtam akár egy kisgyereket. A fejét a nyakam és a vállam közti kis résbe fúrta és úgy sírt tovább.

- Sss ne sírj Tif ne sírj nincs semmi baj. – csitítgattam, de nem sok sikert értem el nála. Niall is letérdelt mellé és a zsebéből egy gyűrőt-zsebkendőt húzott elé és sajnálkozó tekintettel Tiffany kezébe nyomta. Miután kifújta az orrát és kicsit lecsillapodott remegve szólalt meg.

- Mennyit hallottatok ebből az egészből? – kérdezte, de nem mert ránk nézni, helyette a pólója aljával szórakozott.

- Mi nem akartunk hallgatózni, de az egészet. – tette fel maga elé Niall védekezően a kezeit, hogy ártatlanságát kifejezze.

 Tiffany szipogva kapkodta a levegőt miután Niall válaszolt a kérdésére. A mellkasa szabálytalanul emelkedett fel-le és szinte az egész teste remegett. A karjaimat szorosabban fűztem köré, hogy próbáljam neki sugallni azt, hogy én mellette vagyok és biztonságban van. Az egyik kezemmel lassan simogattam a hátát, hogy próbáljon meg megnyugodni. De nem igazán tudott. Tisztára olyan volt szegény lány, mint akin pánikroham lenne. Azonban azt nem tudom, hogy azért mert Harry, aki már nem csak szimplán az unokatestvére, hanem a barátja szakított vele egy ostoba fotózás miatt vagy azért, mert erről az egészről mi is tudomást szereztünk annak ellenére, hogy titokban folytatták ezt a viszonyt. Egy bizonyos részem boldog volt talán azért, mert fény derült az ellenfelem kilétére és annak, hogy éppen fültanúja lehettem annak, hogy szakítanak. Viszont egy másik részem rettentően sajnálta Tiffanyt és mindent megtenne azért, hogy mosolyogni lássa vagy azért, hogy hallhassa a kacagását. Az arcát a nyakamba fúrta és kezdett normálissá válni a légzése és már a teste sem rázkódott úgy, mint néhány perccel ezelőtt. Próbáltam jelezni szőke barátomnak és Louis barátom kishúgának, hogy menjenek ki a szobából, hogy nyugodtan tudjak beszélni Tiffanyval. Ez pedig hosszas percek elteltével esett le nekik. Óvatosan keltek fel, majd néhány sajnálkozó pillantás után magunkra hagytak minket. Ezernyi kérdés kavargott bennem az érzéseimmel együtt, de nem tudtam mit tenni csak csendben ülni és tartani őt a karjaimban. Úgy kapaszkodtam belé, mintha bármelyik percben eltűnhetne, és sosem látnám őt viszont többé. Ezekkel a kusza gondolatokkal a fejemben igyekeztem megtalálni azt a kérdést, amit feltehetnék számára, de a hangomat egyszerűen nem találtam. Valamiért zavarban éreztem magam előtte és nem szerettem volna egy érzéketlen pöcs lenni, aki azon nyomban tapintatlanul viselkedik vele.

- Szóval te és Ő? Mióta tartott ez az egész? – kérdeztem meg szinte suttogva. Tif könnyes szemekkel pislogott rám és az ajka belső felét harapdálta. Az arcán végigsimítottam és bátorítóan rá mosolyogtam, hogy tudja, bennem megbízhat. Bár nem tudom, hogy ő miként vélekedhet erről, hiszen pont én beszélek, aki nem szólt neki a szakításomról. De az fele ennyire sem volt ilyen bonyolult és zavaros, mint ez a kapcsolat, ami kettejük közt alakult ki.

- Hát azt hiszem apránként kezdett magába bolondítani a saját tudta nélkül. Az ő elmondása szerint az óta bejövők neki amióta a reptérről hazavitt. Ez az egész, hogy együtt legyünk pedig akkor történt, amikor hazafelé jöttünk. A kocsiban ülve vallotta be azt, hogy szeret. – mesélte és az arcára egy kellemes mosoly ült ki, ami az én arcomra is egy halvány mosolyt csalt. – Igyekeztem nem gondolni Nickre és az ajánlatára. Ahogy már említettem tényleg ki szeretném magam próbálni abban a szakmában. Kerültem a témát, de az éjjel folytatott beszélgetésünk során rájöttem arra, hogy ki kell álljak a vágyam és az álmaim mellett. Még ha azzal meg is sértem Harryt. A titkolózás is nehezen ment, hiszen a legjobb barátom lettél és el akartam neked mondani. De Harry ragaszkodott hozzá, hogy rajtunk kívül senki se tudjon róla. Nem bánom, hogy titok legyen, mert nem szeretnék a médiában szerepelni, és ha hazamegyek, nem akarom, hogy fotósok és rajongók hada lesse minden mozdulatomat. De legalább azt szerettem volna, ha nektek elmondhatjuk. Neki azonban nem tetszett az ötlet és elvetette. A kapcsolatunk azonban akkor lett kettőnk között hivatalos, amikor megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője. – továbbra is mosolyogva mesélte a történteket és az érzéseit. Viszont nem az igazi mosolya pompázott az arcán. – Amikor itt voltam nálad és hazamentem akkor történt. Romantikus vacsorát főzött. – tetet hozzá és az ajkát rágcsálta. Hát azt hiszem, hogy göndör hajú barátom tényleg kitett magáért. Valóban szeretheti a még mindig a karjaimban tarot gyönyörű lányt. Az érzések pedig nagyon úgy fest, hogy kölcsönösek. – Nem akartam, hogy így tudjátok meg ezt az egészet. – motyogta lesütött szemekkel, majd egy könnycsepp szökkent ki a szeméből. Az egyik kezemmel azonnal letöröltem a könnyeit és az álla alá nyúlva emeltem fel a fejét, hogy a szemébe nézhessek. – Nem lett volna szabad belekezdeni ebbe az egészbe. Elvesztettem őt egy baromság miatt. – tette hozzá szinte elhalt hangon. A következő mondataimért pedig ismét be tudnék húzni magamnak, de nem bírtam tovább nézni és hallgatni azt, hogy szomorú és szenved. A legjobb barátjának tekint, szóval be kell, neki bizonyítsam, hogy valóban megérdemlem ezt a posztot.

- Figyelj Tif… Ha valóban szeret úgy akkor nem hagyja, hogy ez a kis vita miatt szétmenjetek. Ki fogtok békülni hamarosan. Hazza száz százalék, hogy már önmagát ostorozza odalent miközben Louis is próbál rá jó hatással lenni. Kicsit lenyugszik és feljön elnézést kérni. Minden rendbe jön köztettek érted? – simítottam végig a kezén.

- Tényleg így gondolod? – kérdezte remegő hangon, amitől a szívem ismét összeszorult.

- Persze, szerinted hazudnék neked ilyesmiben? Régóta ismerem Harryt és tudom, hogy milyen. Tudom, hogy megbánta, amiket a fejedhez vágott és saját magát hibáztatja az egészért. Ő igyekszik, gondolom számodra megfelelően jó barát lenni, de szerintem az a Nick gyerekre való féltékenysége megnehezíti az egészet. Csak annyit kérek, hogy adj neki időt és ne hibáztasd azért, mert aggódik érted és félt. Ő így igyekszik kimutatni a szeretetét és a törődését, ami bevallom számomra is furcsa. – magyaráztam neki és közben bizakodva mosolyogtam rá. Ez pedig meghozta annak a hatását, hogy teljesen lenyugodjon.

- Köszönöm Liam! – suttogta és a fejét a mellkasomra hajtotta.

- Nincs mit kislány! – pusziltam bele a vanília illatú hajába, majd az államat a feje búbjára támasztottam és úgy üldögéltem vele továbbra is. Lentről pedig semmilyen hangzavar sem szűrődött fel. Amiből arra tudtam következtetni, hogy Harry vagy csendben tűri Louis oktatását vagy pedig elment és inkább alkoholba fojtja a jelenlegi bánatát, Lou pedig önként követte őt. Jelen helyzetben a barátomat ismerve az utóbbira tippelnék. A nap további telése pedig ezt a gyanúmat és megérzésemet megerősítette.

~Harry Styles~

Pufogva vágtattam lefelé a lépcsőn és minél előbb el akartam szabadulni erről a helyről, ami máskor menedéket nyújt a fotósok elől, akik mind arra várnak, hogy egy ártatlan pillanatban lencsevégre kapjanak. Nem kaptam levegőt és a szemeim is szinte forogtak az idegesség miatt. A vérnyomásomat az egekben éreztem és szó szerint forrtam a dühtől. Tudom messzire mentem, amikor azt mondtam annak a lánynak, akit megjegyzem, hogy az életemnél is jobban szeretem, hogy vége és szakítok vele. Életem talán legnagyobb hibáját követtem el, amit elég nehéz lesz rendbe hoznom. Nem kellett volna, olyan messzire menjek, hiszen ő semmi rosszat nem tett velem. Ő csak a támogatásomat kérte, amit én egyáltalán nem mutattam ki neki. Arra pedig jó sokat várhat, hogy azt önként és dalolva fogom megengedni neki, hogy részt vegyen azon a hülye fotózáson, amit az a Nick gyerek intézet neki. Számomra az a srác egyáltalán nem szimpatikus és bűzlik vele kapcsolatban. Jelen pillanatba semmi sem érdekelt csak az, hogy minél előbb távolabb tudhassam magam innen. Nem érdekelt az sem, hogy a barátaim ennek az egész dolognak fültanúi voltak. Az sem hatott meg különösképpen, hogy Louis a nyomomban sietett utánam. Magamra kapkodtam a fehér converse tornacipőmet aztán a kocsim kulcsit megragadva sétáltam ki a garázsba. Lou barátom pedig elszántan követet engem oda is. Látszott rajta, hogy dühős rám, de rajtam a ,, leszarok mindent” érzés uralkodott. Tudom, hogy ki fog oktatni és a fejemhez vágja azt is, hogy egy szemét és szar alak vagyok, amiért nem szóltam nekik arról, hogy Tiffany nem simán az unokahúgom, hanem a barátnőm is. Mielőtt beszálltam volna a kedvenc autómba sóhajtva fordultam felé és magam elé tettem az egyik kezem ezzel jelezve számára, hogy ne szóljon semmit.

- Mielőtt bármit is szeretnél mondani ne, tedd. Muszáj, kicsit kiszellőztessem a fejem és nem akarlak megbántania bunkózásommal. Szóval tanácsolom azt, hogy menj vissza a házba és próbáld meg felvidítani és mond meg neki, hogy rendbe fogom hozni. Most viszont jobb ha kicsit elmegyek. – magyaráztam, miközben az egyik kezemmel a drága kocsim tetején doboltam, majd választ nem várva tőle beugrottam a járműbe. Miközben a biztonsági övemmel szórakoztam addig nagy meglepetésemre Ő is beszállt mellém. Értetlen pillantásokat vetettem rá, majd nem törődve azzal a ténnyel, hogy ő is a járgányban van hajtani kezdtem London külvárosa felé.  Louis csendben ült mellettem és a szélvédőn kifelé nézelődőt. Nem akartam megvárni, hogy megszólaljon így a lejátszóba bedugtam egy Green Day lemezt. Az első zene a cd-n el is indult én pedig szinte teljes hangerőre csavarva doboltam a kormányon az ujjaimmal az ismerős ritmust. Magamban pedig igyekeztem lenyugodni teljes mértékben. Ahogyan pedig egyre jobban magunk mögött hagytuk Londont, bennem a düh és az ingerültség úgy csökkent le. Lélekben pedig felkészítettem magamat egy igazán komoly beszélgetésre a mellettem ücsörgő fiúval.

- Szóval mi a terved most? Meddig fogunk még autókázni? – kérdezte érdeklődve, de a hangjából sütött a ingerültség. Nagyot sóhajtva vetettem egy nagy fordulót az úttest közepén, amikor éppen nem jött szembe egy árva autó sem. A kocsim kerekei nagy csikorgatással jelezték a nemtetszésüket. Majd szinte teljes gázzal indultam vissza London felé. Nem nagyon volt tervem, így hát csak egy egyszerű vállvonással tudtattam Louisal, hogy még mindig nem vagyok igazán beszélgetős kedvemben. Közben a fejemben már kirajzolódni látszott egy tervem, amit mindenféleképpen be is tartok magamnak. Tíz perc elteltével leparkoltam a kocsimat az egyik kedvenc klubomtól nem messze. Louis mellettem lépkedve csak a fejét rázva tette az egyik lábát a másik után. Tudom én magam is, hogy nem igazán érett felnőtt gondolkodású dolog elmenni és leinni magam ahelyett, hogy rendbe hoznám a dolgokat köztem és a gyönyörű barátnőm között. De jelen esetben semmi másra nem vágyom mintsem az alkohol gyönyörű és felejtős mámorba ejtsen. Magam miatt nem aggódtam, hiszen tudom, hogy Louis tudta mit tervezek cselekedni és azért jött velem, hogy vigyázzon rám. A klubba belépve egy üres bokszba vágódtam be. Velem szemben pedig a legjobb barátom foglalt helyett. A bárban a zene ugyan úgy üvöltött, mint ahogyan esténként is szokott. A vendégek száma viszont ilyenkor még elég gyér. Tőlünk nem messze egy fiatal lány ücsörgött egy pohár innivalóval a kezében. Az arcáról bánat és szomorúság sugárzott. A kéken izzó szemeit fekete szemfesték ölelte körbe. Magamban elgondolkodtam azon, hogy vajon szerelmi bánata lehet? Szakított a barátjával és azért menekül az alkohol világába? Tiffany képes lenne arra, hogy ezek után alkoholba fojtsa a bánatát? Remélem, hogy nem, hiszen amint hazamegyek, helyre fogom hozni azt a hibámat, amit elkövettem. A többieknek is biztos van annyi eszük, hogy nem engedik, hogy kárt tegyen magában. Liam szerintem ott ül és jó barát módjára vigyázz rá. Néha belegondoltam abba, hogy sokkal jobb lenne neki, ha ő lenne a barátja. Hiszen az első pillanat óta megértik egymást és ott vannak egymás mellet, ha a másikat valami gond és probléma éri. Tudom, hogy Tiffany számára nem közömbös Liam barátom, hiszen anno ő maga mondta el nekem a medence mellett üldögélve. De akkor tudtam, hogy semmi sem lehet köztük, mert Liamnek ott volt még Sophia. Még a mai napig nem tudom elhinni, hogy az a kedves és aranyos lány képes volt megcsalni Liamet. Nem mertem volna feltételezni sosem, hogy ilyet megtenne. De ezek szerint igaz az a mondás, hogy a látszat bizony csal. Ebben az esetben pedig ez igazán találó mondás. Lassan megjelent a pincérnő, akin kihívóan rövid testhez tapadó szoknyát viselt. A szőke haját pedig egy vékony fekete hajpánttal tolta hátra. A pólójából a dekoltázsa pedig kiválóan kilátszott, de most nem érdekelt különösképpen. Felvette a rendelésem és azzal kirántott az előző gondolatmenetemből. Nem telt el sok idő egymás után öntöttem magamba a jobbnál jobb whiskyket. Louis közben összeszükült szemmel méregetett és a telefonján magyarázott valakinek, ha jól vettem ki, akkor Niall volt az a bizonyos illető, bár nem igazán voltam benne teljesen biztos.

- Tudom, hogy egy seggfej voltam. – kezdtem bele, miközben felhajtottam ismét egy italt és a következőre vártam, amit csak egy puszta integetéssel rendeltem meg.

- Örülők, hogy ezzel tisztában vagy haver. Nem ismerek rád Harry, hiszen sosem voltál ilyen egy csaj miatt sem. Főleg nem fényes nappal. Nem tudom, hogy mi ez a furcsa kapcsolat kettőtök között, de most nem is az érdekel. Hanem az, hogy egy paraszt voltál vele. Ha tényleg szerelmes vagy bele, akkor nem itt kellene innod, hanem hazamenni hozzá és kibékülni vele. Teljesen ki van készülve és Liam próbálja vigasztalni. Liam aki csak a barátja viszont te egyben az unokatestvére is vagy. A te kötelességed lenne nem az övé. Nem tudom azt sem, hogy mi volt a vitátokat kiváltó ok és próbálom félretenni a sértődöttséget, hogy nekem nem szóltál erről az egészről és szeretnék neked segíteni rendbe hozni. De szögezzük le itt és most, hogy Tiffany miatt, és azért mert nem szeretném ezt a fancsali képedet nézni minden nap és itt ülni veled egy klubban. Nekem is megvan a saját életem és nem szeretném, hogy bajba keveredj mivel a legjobb barátom vagy. Szóval most szépen hazamegyünk és rendbe teszed magad, aztán beszélsz vele és bocsánatot kérsz tőle. – mondta érthetően a szavakat kihangsúlyozva. Én viszont nem éreztem magamat készen rá. Féltem elé állni és beismerni neki, hogy mennyire egy féltékeny személy vagyok. Talán csalódást okozok a számára, de jelen pillanatban túl gyávának éreztem magam. Sokkal többet szeretnék tenni azért, hogy megbocsájtsa a gyerekes viselkedésemet. Azonban ahhoz még fogalmam sem volt, hogy miként valósítsam azt meg.