2016. szeptember 3., szombat

Fifth

Hi Guys!
Először is rettenetesen sajnálom, hogy így eltűntem hosszú - hosszú hónapokon át. Amint korábban említettem érettségire készültem és nem volt időm a blog írására és írói ihlet hiányban is szenvedtem. Remélem a hosszú kihagyás ellenére még továbbra is figyelemmel kíséritek a blog további folytatását.
Jó olvasást!
Fanni~



...:H a r p e r  P a y n e:...


Csendben ültem a legjobb barátnőm mellett miközben ő halkan hullatta a könnyeit. A kezei a hasán pihentek és egészen biztosan azt a tényt ízelgette magában, hogy pár hónap múlva egy emberi lénynek ad életet, aki már most ott növekszik benne. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Rettenetesen sajnáltam, mert tudtam mit szeretne elérni a közeljövőben és abban a gyerekszülés még nem szerepelt. A szüleit ismerve pedig tudom, hogy kitagadják őt a családjukból, amiért idő előtt teherbeesett egy olyan szánalmas selyemfiútól, aki képtelen vállalni a tetteiért a következményeket. Magamban azonban megfogadtam, hogy nem fogja zsebre tenni azt az a szemét, amit tőlem fog kapni. Óvatosan átöleltem, majd felkeltem mellőle az ágyról és kinyújtóztattam a végtagjaimat. A lelki szemeim előtt láttam azt, hogy behúzok annak a köcsögnek, amiért ezt tette a legjobb barátnőmmel, aki már egy bizonyos részről a testvérem.

- Elmész? – kérdezte szipogva és a fejét felém fordította és a tekintete könnyáztatta volt.

- Igen… holnap iskola és még van egy kis kitérőm hazafelé menet. Te viszont nyugodj le és pihenj. Holnap iskola után kitalálunk valamit rendben? – öleltem át ismét szorosan. A kezét megfogva biztosítottam magam róla, hogy ne merészeljen magával emiatt hülyeséget csinálni. Aprót bólintott, majd elköszöntem tőle. Az autómba beülve mély levegőt vettem és igyekeztem tiszta fejjel gondolkodni. Az utamat mondhatni a harag és az indulat vezérelte azonban igyekeztem biztonságosan vezetni, mivel nem volt kedvem még a balesetire utazni a mentővel vagy pedig a rendőrségre kerülni felelőtlen vezetés miatt. Pontosan tudtam az úti célomat és hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek oda. Amikor leparkoltam az a bizonyos ház előtt, ahonnan pár héttel ezelőtt Theo vitt el engem, teljesen higgadt lettem. A kocsiból mély levegőt véve szálltam ki, majd lassan indultam el a bejárati ajtó felé. Miközben a kezemet a csengő felé közelítettem az alsó ajkamat harapdáltam.

- Segíthetek valamiben? – jött egy hang a hátam mögül, amitől kissé összerezdültem. – Harper? Harper Payne? Te meg mit keresel itt? – kérdezte értetlenül összevont szemöldökkel. A mellem alatt szorosan összefontam a kezem és igyekeztem összeszedni a gondolataimat, amiket szeretnék a fejéhez vágni. A kezeim pedig ökölbe szorultak a puszta külsejétől. Undorodva néztem rá és szívem szerint már most bemutattam volna a jobb öklömnek.

- Igen, hozzád jöttem. Tudsz róla, hogy egy hatalmas seggfej vagy? – tettem fel a költői kérdést. Ő persze értetlen arckifejezéssel nézett rám. Hát ennyit arról, hogy a gazdag szülök kölykei értelmesek. Ez a gyerek lehetséges, hogy helyes volt miközben a jelleme inkább egy utolsó gazemberére hasonlított.

- Miért is? – kérdezte tőlem gúnyos vigyorral az arcán, majd nekitámaszkodott a veranda egyik oszlopának.

- Képes voltál teherbe ejteni Mia-t és amikor ma ezt közölte veled képes voltál arra is, hogy a szemébe röhögj és lemondj a saját gyerekedről. – világosítottam fel és a szemeimmel villámokat szórtam felé. Az arca továbbra is gúnyos maradt, amit én szívem szerint egy pofonnal mostam volna le róla.

- Nem tudja bizonyítani, hogy tőlem van a gyerek. Bárkivel összefetrenghetett és felcsináltathatta magát most pedig előjön azzal, hogy az a gyerek az enyém. – mondta és fel-le mászkált.

- Nem szégyelled azt a mocskos képedet? Teherbe ejtettél egy lányt, aki a te gyerekedet hordja a szíve alatt! Miaról pedig úgy beszélsz mintha egy nem is tudom mekkora kurva lenne, pedig nem az! – hadartam és éreztem ahogyan a kezem ökölbe szorul.

- Nem érdekel akkor sem. Nem akarok szülő lenni és kész. Előttem fényes karrier vár az ország másik felében. Ebbe pedig a holmi egy éjszakás hibák nem férnek bele, szóval üzenem a barátnődnek, hogy vetesse el a kölyköt vagy csináljon vele amit akar, engem nem érdekel se ő se a gyerek. Szíves örömmel aláírom a papírt amivel lemondok az apai jogaimról. Most pedig ha nem bánnod én bemegyek. Köszönöm a szívélyes látogatásodat és ha szeretnél esetleg legközelebb felugrani a szobámba, akkor szívesen fogadlak csak dumájuk meg előtte. – mondta miközben egy perverz vigyor suhant át az arcán. Nekem pedig több sem kellett az öklömmel erősen behúztam neki, majd a térdemmel ágyékon találtam, amitől rögtön a földre rogyott. Gúnyos vigyort küldtem neki, amikor ő a tetteimre értetlenül bámult fel. – Ezt még megbánod Payne nagyon is!- nyöszörögte, amit én csak elengedtem a füleim mellett.

- Azt te csak hiszed édes. Te fogod megbánni azt, amit tettél a legjobb barátnőmmel. – mondtam fenyegetően és otthagytam.

Az agyvizem kissé felment tőle, ahogyan Miaról beszélt és a közös születendő gyerekükről. A hazafelé úton azon gondolkodtam, hogy mégis mit tehetnék Mia érdekében. Talán el kellene mondanom a szüleimnek ők biztosan, tudnak valamit, ami esetleg segíthet rajta és a babán. Talán megengednék azt, hogy Mia hozzánk költözzön, ha a szülei elzavarják ez miatt otthonról. Próbáltam átérezni a helyzetét, de egyszerűen lehetetlennek tűnt számomra. Fogalmam sincs milyen érzés lehet ilyen fiatalon ilyen helyzetben lenni és őszintén szólva nem is akarom megtapasztalni. Édesanyám kislánykoromban is már azt sulykolta belém, hogy először a tanulás a legfontosabb és a megfelelő családi alapok megteremtése, majd utána a családteremtés. Ezekkel pedig egyetértek vele és mindig igyekszem hozzátartani magam.
Nem áll szándékomban felborítani a jövőbeli terveimet mivel pontosan tudom, hogy mit szeretnék elérni az életemben. Beültem az autómba és igyekeztem lehiggadni, mivel nem szeretnék továbbra sem közúti balesetet okozni és szenvedni sem egyaránt. Körülbelül öt percet ültem és tereltem a gondolataimat a rádióban szóló zenék éneklésével, amivel sikerrel is jártam. Miután a pörgő éjszakai forgalmon átverekedtem magam nagyot sóhajtva álltam be a garázsba. A lakásban már nem égett egy lámpa sem így csendesen osontam be a szobámba, ahol a pizsamám magamra öltése után az ágyamba zuhantam.


…………………


Másnap igyekeztem úgy tenni a családom és mindenki más előtt, mintha nem gondolkodnék folyamatosan egy nagyon fontos dologról. Arról, hogy miként tudnék segíteni a legjobb barátnőmnek a várandóságával kapcsolatban. Még mindig nehezen tudom felfogni, hogy hogyan lehettek ennyire felelőtlenek, hogy védekezés nélkül feküdjenek le egymással. Attól az idiótától nem is lehet elvárni, de Miaról azt hittem, hogy ő képes arra hogy észnél legyen. A szerelem azonban elvette az eszét teljesen és vele együtt a jövőbeli terveit is. Az iskola menzáján Mia az ebédjét éppen csak piszkálgatta, ami a velünk szemben ülő Ryan barátunknak igen csak feltűnő volt. Felvont szemöldökkel és aggódó tekintettel vizslatta a barátnőmet, akinek ez mind fel sem tűnt.

- Minden oké Mia? – kérdezte meg végül. Én a tekintetemet kettejük közt mozgattam.

- Persze, miért ne lenne? – kérdezte értetlenül a drágalátos barátnőm.

-Csupán azért, mert az orrodat lógatod egész nap. – mondta és letette az evőeszközét és teljes figyelmét Mianak szentelte. Erre a kedves barátnőm teljesen ledermedt és nem tudta, hogy egyszerűen mit tegyen. Ismertük mindketten Ryant így tisztában voltunk vele, hogy behúzott volna Tomnak alaposan, amiért nem vállalja a tetteiért a következményt. Azonban azt nem szerettük volna, hogy emiatt ő bajba keveredjen. Mia kétségbeesve pislogott rám én pedig csak vállat vontam.

-Lányok mi folyik itt amit nekem nem árultok el? – kérdezte kissé kikelve magából. Mia ezután nagyot sóhajtott és mély levegőt vett.

- Előre szólok, hogy szeretném azt, hogy ne kiabálj és ne rendezz jelenetet. Nincs szükség arra sem, hogy hangosan kimond azt, amit én fogok mondani. Sikerült ezt megérteni? – kérdezte a megrémült fiútól, aki csak biccenteni tudott. – Az a helyzet, hogy véletlenül teherbe estem és fogalmam sincsen, hogy mégis mit kezdhetnék. – hadarta halkan Mia, mire Ryan arcbőre kezdett egyre sápadtabb árnyalatot ölteni. Már kezdtünk aggódni, hogy sokkot kapott amikor percek után sem tudott egy szót sem kipréselni az ajkai közül.

- Hé Ryan minden rendben van? – fogtam meg a kezét, amitől kissé magához tért. Válaszul megingatta a fejét jobbra majd balra.

- Melyik vadbarom tette ezt veled? – kérdezte Miatól, aki csak a kezén lévő karkötőt tanulmányozta. – Várj csak, kitalálom! Tom? Ő tette ezt veled?! – fakadt ki dühösen.

- Ryan nyugodj le, kérlek szépen! – suttogta Mia miközben a dühös fiúra pillantott. A drágalátos barátunk pedig igyekezett lenyugodni.

- Ő tud erről? – kérdezte a fogait összeszorítva. Látszott Mia-n, hogy ő kénytelen tovább beszélni erről az egészről így átvettem a további magyarázást.

- Nem kell neki a gyerek és lemond róla. – hadartam és közben megszorítottam Mia kezét. Ryan tekintete közben elkalandozott az ebédlő egy másik szögletébe. Amikor én is arra vezettem a pillantásomat észre vettem azt a bizonyos személyt, akit Ryan is szuggerált.

- Hülye köcsög! Azt hiszi, hogy megússza ezt ennyivel? Azt gondolja, hogy a tettei után is következmény? A szart is kiverem belőle esküszöm. Szívem szerint most odamennék és bevernék neki egy akkorát, hogy arra emlékezne örök életében. – hadarta dühösen miközben a kezei ökölbe szorultak és a tekintete is kezdett elhomályosodni.

- Ryan nem éri meg hidd el. A szülei gazdagok és azt hiszi, hogy bármit megtehet, amit csak szeretne még ha ehhez másokat kell eltipornia is. Esélyem sincs szembeszállni vele, mivel az ő családja gazdagabb az enyémnél. Az én családom pedig teljesen ki lesz akadva ettől a helyzettől, amibe keveredtem. – sóhajtotta keservesen.


- Mi támogatni fogunk téged bármiről is legyen szó! Én mindig melletted leszek megígérem. – fogta meg a kezét Ryan, Mia pedig kis híján majdnem elsírta magát. Azonban teljes mértékben igaza van Ryan barátomnak abban, hogy bármiben támogatni fogjuk Miat. Az a seggfej Tom pedig feldughatja magának a pénzét. Az ő barátai csupán a vagyona miatt barátkoznak vele, hogy a jobbnál jobb házibulijain ingyen piához jussanak. A normális ésszel gondolkozó emberek gyomra felfordul az ő társaságától. 


…………………


Az iskola után miután haza fuvaroztam a legjobb barátaimat nagyot sóhajtva parkoltam le otthon a felhajtónkon, ahol egy számomra nagyon ismerős jármű parkolt. A szemöldökömet felvonva vizslattam a járművet, majd amilyen gyorsan csak tudtam elindultam befelé. Az iskolatáskámat ledobtam a kanapé mellé, majd anyám nevetgélése után indultam, ami a terasz felől szűrődőt be a lakásba. Mielőtt kiléptem volna igyekeztem rendezni a vonásaimat.

- Anya megjöttem! – mondtam miközben tettem pár lépést előre és megpillantottam őt, ahogyan ott ül a kerti székeink egyikén és kedvesen mosolyogva engem néz. Nem tudtam mire vélni a váratlan megjelenését. Már jó ideje leszarja, hogy mi van velem, most pedig itt ül előttem és édesanyámmal kacarászik.

- Kicsim nézd ki jött hozzánk látogatóba? Hát nem kedves Theotól, hogy benézett hozzánk? – áradozott anyukám, amire én szívem szerint csak a szemeimet forgatnám. Azonban ahogyan Theo kék színű szemeibe meredtem valahogy a goromba énem nem tudott felszínre törni. Helyette összepréselt ajkakkal meredtem rá akár egy idióta. Anyám kérdéseire nem tudtam mit válaszolni csak a fejemet ingattam előre s hátra.

- Én azt hiszem felmegyek és neki állok megírni a házi feladatomat. – léptem egyet hátra. A kijelentésemre anyám értetlen arckifejezéssel reagált. A szemei kikerekedtek a döbbenettől és éreztem, hogy nem fog olyan könnyen menni az, hogy meglépjek Theo közeléből.

- De hát péntek délután van! Ilyenkor nem szoktál házit írni főleg úgy, hogy vendégünk van. Harper ne légy udvariatlan! – szidott le anyám, amiért én magamban szitkozódni kezdtem egyre erőteljesebben. – Egy pillanat fel kell vegyem a telefonomat. – tette hozzám, majd hirtelen felállt és apa dolgozószobája felé sietett. Én addig a hűtőhöz sétáltam és kivettem belőle egy kellemesen hideg szénsavas ásványvizet, majd a kupakját letekerve nagyot kortyoltam belőle. A felhevült testemnek és a kissé kiszáradt torkomnak igazán jól esett a cselekedetem. – Harper! Nekem be kell menjek a céghez! Ugye ellesztek kettesben Theoval? Legyetek jók, majd jövök ahogyan csak tudok. – mondta és egy figyelmeztető tekintet után megpuszilta a homlokomat, majd az említett szőke hajú fiút átölelve távozott. Hát ez egyszerűen remek. Az anyám képes volt a kiskorú kamasz lányát egyedül hagyni kettesben egy nála idősebb fiúval. Azt hiszem, a normális szülök nem szoktak ilyet tenni a filmekben. Apa ha itthon lenne szerintem nem így reagált volna ebben a helyzetben. Ő képes lett volna Theot hazafuvarozni csak hogy véletlenül se hagyjon vele egyedül. Nem tudtam mit mondhatnék Theonak így csak meredten néztem magam elé miközben a karjaimat összefontam a mellem előtt. A pultnak támaszkodtam és azon gondolkodtam, miképpen vessek véget ennek a kínos csendnek és mehessek a saját dolgomra. Hirtelen az ő mély hangja törte meg a csendet.

- Beszélhetnénk? – kérdezte és bízott abban, hogy a válaszom igen lesz.


- Minek? – kérdeztem tőle kicsit sem kedvesen. – Az egyik pillanatban még azt akarod, hogy barátkozzunk újra össze utána pedig mint aki nem is létezik úgy bánsz velem. Nem tudlak már nyomon követni Theo, komolyan nem. Mit szeretnél tőlem? Jó lenne ha minél előbb kitalálnád, mert ezzel nem teszel jót nekem. Totálisan kiakasztasz vele és neked az fel sem tűnik. Arról pedig már ne is beszéljünk, hogy mindazok miatt én min megyek keresztül. – hadartam, majd mély levegőt vettem. – Tudod mit? Úgysem értenéd meg szóval nekünk nincs miről beszélünk. Próbáltam otthagyni, de hirtelen elkapta a karomat és lenyomott egy székre és beszélni kezdett. A mondanivalója végén pedig csak lefagyva ültem és meg sem tudtam szólalni.